Monday, 13 September 2010

Favourites: Movie/Music: Bandit Queen


1995-96, Agra. Ösztöndíjas kollégisták vagyunk a  Kendriya Hindi Sansthan-ban (Központi Hindi Intézet). Erről hosszan írhatnék, írtam is már, fogok is. A filmhez csak annyiban lényeges ez, hogy az iszonyatos bezártságban, amibe kerültünk ott, időnkénti kitörésül például  a szomszéd sarkon lévő moziba jártunk - legális szórakozásként, hetente legalább egyszer (4 rúpia volt az első két-három sor, 6 a többi), többnyire elképesztően rossz, 3 órás táncos-éneklős filmeket nézni. És egy napon megtörtént  a csoda: egy addig betiltott (India is the world's largest democracy, you know) filmet mégis vászonra engedtek (majd újra betiltották egy időre...) és mi pont tanúi lehettünk, történelmi pillanat volt ez: Indiában, egy érinthetetlen nő fellázad és egy banda élére áll, akit milliók követnek. Megtáncoltatta a katonaságot, a rendőrséget, a politikusokat, a férfiakat, az útonállókat, a korrupt földesurakat. Egy kislány, akit férjhez adtak egy kétszer annyi idős férfihoz, aki megerőszakolta. Még éretlen volt testileg is (megvert belülről a kígyójával - mondta később Phoolan Devi, a történet főhőse az újságírónőnek). A kislány elszökött a férjétől, haza akart menni a szüleihez, azok azonban nem fogadták vissza, mert féltek a helyi földesúrtól meg a népek szájától. Lévén gyalázatos, erkölcstelen perszóna, mert elhagyta a férjét - a helyi kényúr és a környező buckák közt tanyázó útonállók elrabolták és szabad prédának tekintették. És itt jött be a történetbe egy forradalmi momentum: a filmvásznon megerőszakolnak egy nőt - sokan, többször, egymás után (indiai filmekben még csók sincs, nemhogy meztelen nő meg megerőszakolás! erőszak persze van, folyik a vásznon a vér, de más természetű erőszak az...). Ezt ugyan gyönyörűen, tényleg művészi módon ábrázolja  a rendező, ám a mérhetetlen szexuális és kulturális sivárságban élő tömegek nem vevők a művészeti finomságokra. Életemben először tapasztaltam, hogy egy  borzalmat az emberek röhögve vesznek tudomásul. Ültünk ott mi, huszonéves külföldi diáklányok és döbbenten figyeltük, ahogy a többszáz férfi visítva, röhögve, tapsolva és ujjongva szurkolt a fiatal nőt megerőszakoló vadállatoknak. Soha nem tudom ezt elfelejteni, valami akkor ott bennem eltörött.
A  film női főszereplője elképesztően tehetséges: Seema Biswas - sajnos azóta sem láttam vele jó filmet (bár persze már nem élek Indiában, simán készíthettek vele független filmet, ami nem jutott el hozzám) de az egyik legnagyobb színésznek gondolom. Jövök még majd többekkel is...

(érdekesség: A banditakirálynőből szabadulása után parlamenti képviselő lett egy időre India egyik legszegényebb vidékén)


A film zenéje pedig maga a mennyiei szférák zenéje. Komolyan. A tíz legjobb filmzenében benne van. Persze ehhez kellett a valaha élt legnagyobb indiai énekes - aki bár Pakisztán földjén élt, nekem ez India, semmi különbséget nem látok a két ország közt. Szóval Nusrat bhai  - azaz Ustad Nusrat Fateh Ali Khan énekli a film zenéjét és ha nekem nem hiszitek, járjatok utána, hogy milyen csodásan.


lg


No comments: