Saturday, 11 September 2010

Julie & Julia avagy a blogírás, mint steineri akaratgyakorlat

Fényévekben mérhető a távolság a kötelességteljesítés és a szabad tevékenységek közt  - legalábbis számomra. Ha valamit el kell végezni, akkor azt megcsinálom - bár többnyire az utolsó pillanatra abszolválom és belehalok a fáradtságba, de leadom, bejezem. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a bűntudat nem mocorogna a halogatás és a  lustaság miatt (tudom ám, hogy ez kifelé nem látszik, mármint nem a bűntudat, hanem a lustaság :-D). Mi a megoldás? Rudolf Steiner. Egy antropozófián (is )iskolázott szív-lélek waldorfistának ő a kútforrás. Van egy gyakorlata, amely egyrészt az akaratot, másrészt a figyelmet iskolázza. Mindkettőre bőven ráfér a gyakorlatozás. Egyszerű és mégis nagyon nehéz: minden nap, lehetőleg ugyanabban az időben, lehetőleg ugyanolyan időtartamban megfigyelni egy tárgyat, dolgot, jelenséget. Elhatároztam, hogy mostantól végzem ezt a gyakorlatot, de egy kis módosítással: blogot írok. ismét, de másként.


És itt jön be az említett film, amely egyrészt egy fiatal nőről (Julie) szól, akit kielégítetlen kreativitása addig feszít, amíg elkezdi egy amerikai konyhaművész (Julia) nagyszabású szakácskönyvét feldolgozni a gyakorlatban: naponta megfőz egy-két ételt a könyvből, 365 napon át - ha esik, ha fúj - és naponta vezet egy naplót  a főzésről, a közben felmerülő gondolatairól, a főzés és blogírás folyományaként történő dolgokról egy blogban. Mert fontos, hogy teljesítsen valamit, valami rendszeres dolgot, amihez kitartás kell. Nos,nekem most ez a blog jelenti a napi kötelező foglalatosságot. Amióta elkezdtem, naponta írtam bele - nem mindig sikerült befejeznem egy-egy posztot, mert gyakran többet is elkezdtem és néha 3-4 posztot is bejefezek, de mostantól megpróbálom naponta el is küldeni a posztokat. Bornai Tibortól is kaptam hozzá támogatást: ő is így írja a blogját: naponta, néhány - nagyon szép, emberi, meleg - gondolatot, következetesen. S ha ezt sikerül meglépnem, talán a bűntudat is elmúlik - no meg a lustaság és a halogatás is búcsút inthetne nekem. Vagy én nekik :-D



4 comments:

Laverne said...

Nemrégiben láttuk a filmet, nagyon tetszett!
Hajrá, én csak biztatni tudlak! És kitartás!
Én is követhetném a példát: mostanában sajnos keveset írok (persze mentség az ovialapítás...)

eccehomofaber said...

tényleg kevesebbet írsz, de a mentséged elfogadva :-D Nekem is nagyon tetszett a film, egy hét alatt háromszor megnéztem, annyira erősen inspirált. Lehet, hogy a végén még majd főzni is ilyen örömmel fogok - de odáig messze az út :-DDD

Úgy láttam, már elindultatok, még mindig van munak az alapítás körül?

malyvacsiga said...

Hogy ez milyen jó! A gyakorlat is, meg ahogy átülteted a te életedre! Örömmel várom a post-okat továbbra is.

eccehomofaber said...

Köszönöm, Szilvi :)