Friday, 17 September 2010

Karinthy is megnyalná a tíz ujját

Van énnekem egy lelki testvérem. Kisfiamnak keresztanyja. Tőle kaptam azt a könyvet a születésnapomra, amit most az oviból hazaútban a buszon olvasgatok. Kötelezettségmentesen, a magam örömére: 20 perc tiszta irodalom. És ez a 20 perc most kéjes örömökkel szolgál. Már-már orgazmusszerű állapotot eredményez a szöveg tartalma, de különösen a magyar fordítás. Elképesztő, hogy mit tud az író és mennyit tesz hozzá a magyarító szerzőpáros.




Kafka levese

szerző: Mark Crick ( Gettó Edit-Varró Dániel)


















Nemigen olvasok gasztroblogokat, szakácskönyveket.  Nézem ugyan a főzős műsorokat a szüleimnél kötés-varrás közben, de azokra sem emlékszem - illetve a szavakra, képekre igen, a receptekre nem, mert nem fontos a főzés. Nem szeretek főzni - illetve nem nem szeretek, csak nem érdekel. Főzök, mert az étkezéshez hozzátartozik, igyekszem finom, egyszerű, egészséges, gyors és etikus ételeket tálalni, de nem jár ételen, recepten, fűszereken állandóan az eszem. Ahhoz, hogy én egy szakácskönyvet kinyissak, az kell, hogy keressek egy adott receptet egy hozzávalóhoz. Vagy a szakácskönyvnek, filmnek, blognak kell tudnia olyan pluszt, ami nekem fontos: lelki-szellemi élményt adjon. 

Nos, Raymond Chandler báránya egy ilyen ötperces kéjérzet volt ma reggel. Amit azonnal követett Kafka Mizólevese és Jane Austen tojása. Mire leszálltam a buszról, többheti irodalmi orgazmust éltem meg 20 percben. 

Alig várom  a hétfőt :)

No comments: