Thursday, 30 September 2010

Meseutca a Dankó utcában - írók-költők-tenni akaró emberek, akikre felnézek

Oltalom Karitatív egyesület - MET Egyház - Naphegy kiadó, Meseutca

ide hamarosan jönnek képek arról a felejthetetlen élményről, amiben tegnap volt részünk. Gazdagodtunk. Két mesekönyvvel , egy emeletes piros busszal, kedves emberekkel és azzal a különleges élménnyel, amit két kedvenc íróm (Parti Nagy Lajos és Závada Pál) és további igen kedvesés ezután bizonyosan még jobban figyelt író valódi jelenléte adott - Finy Petra, Berg Judit, Darvasi László, N Lídia. - és az ő elképesztően helyes, szociális és nyitott gyerekeik. Remélem, Dominó is tud majd ilyen fesztelenül, önfeledten játszani a kicsikkel, mint Misi és Jancsi - Závada Pál két fia, ahogyan becsatlakoztak a játékba a csillogó szemű és mindent nagyon akaró apróságokkal.  És Anita és Gábor És Péter és és és  a kegyelem. Ritka kincs megélni, hogy valakire csak úgy, bármiféle gondolat, ítélet, jellemzés nélkül ránézhessek, mint testvéremre. A nap ajándéka ez a pillanat volt, amikor - talán életemben először - nem jutott egy emberről ránézésre semmi eszembe, sem sajnálat, sem meghökkenés, semmi negatív vagy pozitív előjel, csak az, hogy ő egy másik ember - épont olyan, mint én, és teljesen más, de ez nem jó és nem rossz - egyek vagyunk. Jó lenne, ha lennének szavaim erre, mert így elolvasva ez semmit nem ad vissza abból az érzésből, ami itt hullámzik még mindig. Kegyelemnek hívják a keresztények - de ez a mai szóhasználatban egész más értelemet nyer.


Nádori Lídia egy pillanat alatt elvarázosolja a gyerekeket:

Ki akar diózenész lenni? és ki akar a körtáncba beállni? 

mindüket szeretem. külön-külön, és így együtt is


 forrás, illetve a többi kép itt

No comments: