Saturday, 2 October 2010

eheti ételeink

Én mindig reciklálok - főzéskor is.

Először padlizsánt sütöttem palacsintatésztaszerűségben (kukorica- és búzaliszt, víz, fűszerek), majd a maradék tésztát összekevertem tejföllel és és majorannával és a bő vízben párolt karfiolt besűrítve főzelék lett belőle. A padlizsánhoz nagy adag barnarizst főztem, a maradékot két részre osztva használtam fel: tejjel és cukorral-mézzel-fahéjjal összeforralva jó kis tejberizspudingot kaptunk - illetve a mézet csak a tetejére csurgattam, mert a forralástól megölnénk a benne lévő hasznos anyagokat. A másik részhez pedig paradicsomos-répás.hagymás-fokhagymás-szószt főztem a maradék nyomi paradicsomok felhasználásra. A szósz felét szintén felhasználtam máshoz- tésztaszósz lett belőle sörélesztővel megszórva. .
A padlizsánt és a cukkinit most, négy és fél évesen valamiért a kisfiam nem hajlandó megenni, csak lecsóban (eddig élt-halt értük, de ez normális nála), úgyhogy a sült padlizsánt én ettem napokig reggelire-ebédre két szelet kenyér közt boldogan, míg a csemete a nagymamától kapott májashurkát csemegézte. Hozzáteszem a dologhoz, hogy nálunk alapból nincs kétféle étel, ugyanazt esszük, tehát általában nem főzök olyat, amit Dominó nem eszik meg , de néha kapunk valakitől olyan alapanyagot, amit csak én szeretek (ez régen borsó volt és kukorica, azt most szereti a gyermek, ellentétben a padlizsánnal, ami korábban nagy kedvence volt, most azonban nem), így az is készül, de persze nem kötelező belőle a dednek ennie, ha nem szereti, olyankor kap valami egyebet, ami amúgy is készülne - köretet pár csepp olivaolajjal és balzsamecettel vagy sörélesztővel vagy parmezánnal és friss idényzöldségekkel (télen répa, hagyma, káposzta,alma, sütőtök, mazsola például).

Mivel nincs sütőnk, így marad a rezsón, serpenyőben sütés, amihez persze kell valamilyen zsiradék. Mindig mosolygok azon a  gondolaton, miszerint ne használjunk tiszta, extraszűz olivát a sütéshez, mert tönkremegy. Persze, használjunk helyette gázokkal és kemikáliákkal finomított, halott olajnak látszó tárgyat. Hehe., hát nem, inkább vesszen el valamennyi érték a olivából, minthogy étolaj nevű fáradtanyagot juttassunk a szervezetbe. Igaz, én nem kedvelem az olajban sütést, tehát a fritőz és a bő olajos rántott dolgok nálunk nem fellelhetők, de a kis adag olajat ugyanúgy hevíteni kell, mint a nagyot, tehát az értéke szempontjából ez most mindegy. Sütéshez kókuszolajat, vajat, zsírt és olivát használunk tehát, ez nálunk kiskanálnyi mennyiséget jelent.

Most találtam kissé nyomorék körtét, szilvát, almát a gyümölcsösdobozban, ezeket fahéjjal és mézzel egy percre összepárolom és zabpalacsintát vagy kukoricafánkot sütök hozzá. A maradék nagymama-féle cukkiniből pedig leves lesz bazsalikommal, szerecsendióval és tejszínnel vagy tejföllel összeturmixolva és kenyércsipsszel tálalva

Kenyércsipsz a kedvenc nyámnyáink egyike. A maradék szárazkenyereket vagy lereszelem prézlinek, vagy kockákra vágom, olivaolajjal, sóval-borssal-fokhagymával megszórom és forró serpenyőben ropogósra pirítom (ez egy-két perc). Nincs az a sós nyámnya, ami jobban csúszna Dominónak, mint a kenyércsipsz - és még levesbe-főzelékbe-salátába is lehet szórni.

No comments: