Saturday, 23 October 2010

Repesz a szívbe

A nagyamám a szíve melletti millimétereken 25 éven keresztül hordta az állandó halálos ítéletet: egy gránátrepeszt. 56-ban kapta. Nem harcolt, akkor fiatal asszony volt és épp 4 gyereket próbált megetetni. Hogy kinek a  fegyverétől sérült meg, talán soha nem derült ki. Sajnos túl fiatal voltam ahhoz, hogy akkor erről érdemben beszéljünk, így azt sem tudom, megbocsájtott-e a lövésért vajon. Ő volt a legkeresztényebb lelkű kommunista, aki makacs  hittel ragaszkodott az ateizmusához és a társadalmi egyenlőséghez. Jó  lenne tudni, hogyan élte meg a Forradalmat (a repeszt leszámítva)  Az élet igazságtalansága (persze nem igazán hiszem, hogy létezik ilyen értelemben igazságtalanság), hogy most, amikor már valóban felfoghatnám, nincs alkalmam vele megbeszélni mindazt, ami vele történt élete során. Pedig ő hiteles szereplője volt a történelemnek és ha emlékeim nem csalnak meg, nem is volt túlzottan szubjektív (persze kommunistának lenni azért valamennyire az...). A szenvedélyemet az igazságtalanságok megszüntetésére tőle kaptam. Meg sok mást is, a külsőmet, az elhivatottságomat és a gyengeségeimet is. Jó lenne annyira írástudónak lenni, hogy papírra vethessem a történetét. Mert pestiesen szólva nem semmi volt az én drága Gimesi (született Grauss ) Anna nagymamám, a polgári katolikus  sváb családból árván maradt, majd keményen ateista és szenvedélyes kommunista lány. Kicsi, barna, égő szemű harcosa a pártjának, a népének. És szomorú sorsú asszony - elképesztő áldozatokat hozott mindenkiért, míg ő maga folyton háttérbe szorult. Szerencsére ebben már nem hasonlítunk - legalábbis a mostani énem már ezt nem engedi, én nem vagyok áldozat. Talán ezzel oldom fel az ő kudarcait leginkább - hogy a magaméit szépen feldolgozom és kijavítom. És persze én se kommunista, se ateista nem vagyok, így a lélek útjain evickélve könnyebben ismerem fel és fogadom el az ő elhibázott lépéseit is. 



No comments: