Tuesday, 12 October 2010

Szia Baba! - háborítatlan születés

Dominónak sokáig csak fejből meséltem - nem azért, mert olyan remek mesélő vagyok, vagy mert a belőlem feltörő mesék annyira kikívánkoztak volna belőlem, hanem azért, mert a kisgyermek számára ez az ideális: mesterséges képek helyett az ő saját képi világában kalandozva. Az első könyv, amiből meséltem, a 




 volt, amit Votivtól kapott karácsonyra, két és fél évesen. Addigra mér ismerte, mert előtte egy hónappal adták ki a könyvet és a megnyitóján az egészet levetítették a résztvevőknek - nekünk is - , Vajdai Vilmos olvasta hozzá a szöveget.
 A gyerekeknek teljesen természetes ez az egész folyamat - ha bennem nincsenek kétségek. Annál a képnél, ahol  a kisbaba kibújik,  Dominó megkérdezte, hogy mi van a néni popsijánál és amikor megkapta a választ, hogy ott bújik ki a kisbaba, bólintott és haladt is tovább - nem voltak kérdései, mert mit is kérdezett volna? Ott születik ki a baba és kész. Ja, és hogy utána az apuka levest melegít, majd az egész család együtt alszik el? magától értetődő. Mert bennem is ez van - még akkor is, ha a lehető legkevesebb közös pontot találhatunk fizikailag Dominó születése és az elveim - a háborítatlan, természetes szülés közt. Az okokat most nem részletezem itt, de a családi viszonyok miatti nehézségek, végül veszélyeztetett terhesség , majd a kórházi benttartózkodás együtt hozták azt a remek kombót, aminek császármetszés lett a vége. Dominó tudja, hogy ő nem otthon született, hanem sok-sok társához hasonlóan kórházban. De azt is tudja, hogy sok barátunk, nagyon sok ismerősünk (sőt a saját nagybátyja, az én öcsém is) otthon, háborítatlanul születik, mert nekünk ez a természetes. És neki is ez a természetes. Mint ahogy az is, hogy ha lázasak vagyunk, akkor hagyjuk a szervezetet gyógyítani magát és nem nyomjuk le gyógyszerrel. 


Szia Baba! nagyon szép könyv. Szépek a képek - nagyon! és szép, egyszerű a szöveg: mentes minden szájbarágástól túlmagyarázástól, nem tömi az olvasót  felesleges részletekkel - egyszóval olyan, mint egy háborítatlan szülés maga. Egyszerű, bensőséges, mentes minden firlefánctól. Minden szülőnek ajánlom, hogy adja a gyermeke kezébe - de előtte ő maga is olvassa el. Sokat tanulhatunk belőle. 

2 comments:

Vera said...

Vikó, nekünk is megvan a könyv, és noha már Sári is itthon született, nem éreztem úgy, hogy a gyerekeknek el szeretném olvasni. Most, hogy Julit vártuk, már mindenórásan, csak a 6,5 éves Borinak elolvastam, (én sírtam közben, mint afféle mindenórás) de Borihoz nem jutott el ilyen formában ez, úgy érzem még mindig korai volt. Pedig Sári születésénél egy kis részben ott volt, és mi már erről sokat beszélgettünk, mármint a születésről. Talán ez sokban függ a szülőtől is, de én korainak érzem kicsiknek a könyvet.

eccehomofaber said...

köszi Vera :) a baráti családokban szerették a gyerekek is, de persze nyilván gyerek- és szülőfüggő ez is.