Tuesday, 28 December 2010

Ars Poetica

"Remember: you're never selling just an object, you are selling your own story; your product has your essence and it speaks of who you are." (Romina Bacci)

Monday, 27 December 2010

Nem bírom ki

hogy valami ne formálódjon a kezeim közt. Hiába most csak a cikkeimmel szerettem volna foglalkozni, a napi jóllétemhez hozzátartozik a bütykölés, kézimunka, a létre-hozás. Úgyhogy az Orsitól kapott mesebeli kincseszsákok készletéből készül Orsinak csíkos kötött, Eszternek pedig bordó horgolt nőcis sapka, meg csíkos nőcis sál és csipkenőcis gallérsál. És alig várom, hogy hazérjünk végre a nagyszülőktől mosni és fűrészelni, hogy kipróbálhassam a gravírozómat. Pedig egy bagoly, egy gólya és egy szarvasbogár már bököd belülről sok hete, hogy meg akar születni, intézkedjek :-D De nem, csak lassan, mert fontos írnivalóim vannak, amikből jön a sok jó fizetésmag - és hát ezek is örömet okoznak.

Sunday, 26 December 2010

We Three Kings of Orient Are

I don't think she'll ever read my blog but this video is dedicated to Rachel Betts, with love




Valódi karácsonyi meglepetés

Próbálom felidézni, hányszor kaptam az apukámtól ajándékot. Nyilván többször, mint emlékszem, hiszen gyakran volt valamiféle közös ajándék, de olyan valódi, tőle nekem szánt ajándék talán egy kezemen összeszámolható. De ma reggel olyan ajándékkal lepett meg, amire sokáig fogok mosolyogva, hálát adva emlékezni.

Nekem a legapróbb kaviccsal is örömet lehet szerezni, igazán könnyű megajándékozni.Ha mégis választanom kell, akkor bármilyen kézzel készült ajándék mellett a legnagyobb örömet általában a szerszámok, bütykölnivalók, alapanyagok és a könyvek okozzák. Jól tudja ezt az én ezermester apukám, aki ugyan nem nagyon szokott örvendezni, mikor hozzá fordulok valami ötletemmel segítségért (és akkor most finom voltam :-D), de most valahogy megérintette az én nagy, régi dédelgetett szívem vágya és szerzett nekem egy használt gravírozó készletet. Barkácsboltokban felsőmaró néven is árulják. Ez egy apró (vagy nagyobb, de egészen keskenyre összenyomható) fejű fúrógép, amihez van felületi, mélyítő és formáló kismillió fúrófej, csiszolókorong, amivel domborművet is lehet készíteni, gravírozni is lehet és kivágott idomokat finomítani, csiszolgatni is.


Igazán boldogságos ajándék. Legelső dolgom lesz egy darab fát felszeletelni és gombokat készíteni vele az icipici fúrófej segítségével az Orsitól kapott csodás vastag fehér gyapjúfonalból már megkötött sálakhoz.

Aztán jöhet majd a házszámtábla és... határ a csillagos ég.


És megjött a kézi hajtású mosógép is!!!

Saturday, 25 December 2010

Karácsonyi inspiráció

Hát túl vagyunk rajta. Mármint a készülődésen, az irgalmatlanul sok és fárasztó - de legalább ugyanannyi örömet okozó munkán, amelynek az utolsó darabjait szenteste 6-kor sikerült átadnom a nagyon kedves megrendelőmnek. Mondhatnám - mondom is persze - hogy jövőre erősebben, tisztábban kell vizualizálnom egy Karácsony előtt jóval sikeresen és elégedetten befejezett munkaidőszakot és egy nyugodt, békés otthont. Idén sem sikerült, bár nem zavart nagyon , hogy egy romokban heverő háztartásba érkezett az Angyal, szétégett vacsorával (mert még horgoltam levesfőzés közben khmkhm) és mosogatni is csak ma reggel sikerült. Kicsit persze igen, de azért nem nagyon, mert végül is meglett a szép kicsi fánk, együtt díszítettük fel és Dominó most már igazi partner ebben, önálló elképzelésekkel. Meglett a gyönyörű, meghitt és örömteli esténk és egy végletekig elfáradt anya és boldogan szuszogó kisfia aludt az átrendezett szobában a duruzsoló kályha mellett. Bennünk megszületett a Fény - a külsőségek ellenére is. Ebből is látszik, mennyire nem a rend, a takarítás, a csilivili étel és lakás jelenti az ünnepet. Mosatlan edényheggyel és mosatlan ruhákkal a hátunk mögött, olajos-sörélesztős tésztával a tányérunkon is tökéletes volt az ünnep.  Hálás vagyok érte, hogy én már tudok erre így nézni, kevés embert ismerek, aki el tudja nyugodt szívvel ezt a sok felszíni ragaszkodást engedni a lelkiek érdekében.

A csodálatos kézműves megrendelésekért különösen hálás vagyok, olyan hatalmas lökést kaptam tőlünk.



Zsombor Mammutja tovább lökött az állatsorozatomban, LiliRóza tündérkertje pedig a falu-város-erdő-mező sorozatban. Dominó rögtön vágyakozva le is adta a születésnapi megrendelést egy autózható város és egy kirándulható erdő-mező elkészítésére. Munka közben újra éreztem, hogy a legjobban mostanában nekem a varrás fekszik, valami tökéletes megnyugvással öltögetem a plasztikussá vált filcdarabokat egymáshoz és születik meg belőlük egy szemnek-kéznek kedves eredmény.

Jönnek a bogarak és a madarak, tele a fejem tervekkel.

De most pihen a kezem, mert nagyon elfáradtam, nekiállok kipofozni a visszatartott cikkeket és készülök Pál Feri atyára és az Új Évre. A régit pedig nagyon-nagyon kedves emberekkel fogom búcsúztatni ;-)

Tuesday, 21 December 2010

Kire ütött ez a gyerek?

Sok embert ismerek, aki fejcsóválva figyeli a számára teljesen idegen gyerekét: Nem hasonlít rám/ránk egyáltalán! - panaszkodnak.
Nekem viszont van egy hozzám mindenben tökéletesen hasonlító kisfiam. Illetve  gyermekkori magamhoz - remélem, felnőttként már nem az én csontjaimat rágja majd.  Döbbenten figyelem nap-mint-nap, ahogy ugyanúgy fejlődik, alakul, mint én és borzasztóan fájnak a fájdalmai és nagyon örülök az örömeinek - mert a sejtjeimben érzem, mit él át.Félelmetes magammal minden percben szembesülni. Főleg most, amikor egy nagyon nehéz időszakot él meg.  Nem tudja a konfliktusait meg- illetve feloldani, emiatt folyamatosan konfrontálódik - sérül és sért, mert egyedül van. Ahogyan én is egyedül voltam. Nagyon vágyik társaságra, testvérre, ahogyan én is vágytam. A testvér nemcsak társaságot, de társat, nevelő-tanító társat is jelent. Mert a szülő másként tud segíteni., a szociális nevelést elsősorban a kortársaktól, a gyermekektől kaphatná meg, de az az alap, amit a testvéri nevelés jelent, neki nem adatott meg. Nekem végül 7 évesen lett testvérem, de túl késő volt. Nem lettünk jó testvérek. Csak a kötelesség volt meg: mindig vigyáznom kellett rá, felelősséget vállalnom érte, de semmiben nem találtunk közös nevezőt. Van bennünk kötelességtudat egymás iránt és szeretjük is egymást - de sok a fájdalom a kapcsolatunkban - teljesen különbözőek vagyunk értékrendünkben és érdeklődésünkben egyaránt. Dominónak nincs testvére és ez nagy szomorúságom - mert látom, mennyire másként fejlődhetne, ha lenne. Persze neki sokmindene nincs, ami a legtöbb gyereknek magától értetődően jár, ez az ő útja, meg az enyém. De most, bármennyire is a tarsolyomban van rengeteg pedagógiai praktika  - ezen a fájdalmas időszakon konkrét pedagógiai segítséggel nem tudok úrrá lenni, mert nem tudom azt a szociális támogatást felnőttként megadni neki, ami a testvéreitől magától értetődően jönne. És ahonnan hivatalból jönnie kéne a pedagógiai segítségnek, ott sajnos most még kevésbé fellelhető. Marad  a pránanadí és a szeretetteljes támogatás, meg a folyamatos iskolázásra szoruló türelem a megoldás  És maradnak bennem a fájdalmas pillanatok, ahogy figyelem felnőni - saját magamat egy másik emberben.

Látom, hogy csapodár, bár vágyik az állandóságra. Érdeklődő és nyitott - de nagyon zárt és elutasító is - és gyakran utóbbira nehezen találni racionális magyarázatot. Rendkívüli módon szociális lény - de magányos és nehezen alkalmazkodik ugyanakkor. Tökéletesen szabálytisztelő és együttműködő - és lehetetlen vele dűlőre jutni, mert minden szabályt felborít. Nyugodt és békés - de végigsöpör mindenen és mindenkin, mint egy hurrikán. Merész, kezdeményező - de rémült és görcsösen kapaszkodik. Elképesztő, hogy mindenben, mindenben magamat látom. Őt látva, a küzdelmeit, a fájdalmait, elönt a félelem: csak ne a kemény, hideg és érzéketlen anyám és apám formálja őt engemmé általam!

Az óvodában egyszerűen nem érzett annyi bizalmat, hogy végigmenjen az Adventi Kert spirálján. Megrémült, mert ottmaradt a sötétben, bizonytalankodó óvónők és izgatott, várakozástól túlfűtött gyerekek közt a sötét öltözőben - és sehol egy megbízható, meleg, nyugodt felnőtt, akitől erőt meríthetne.  Nekem kellett az ő fényét is meggyújtanom. Persze, szimbolikus is volt az egész, én értettem.

Ha eljön az Angyal, akkor már csak ő lesz, csak vele fogok törődni, csak őt fogom kezelgetni. És mostantól azt fogom kérni, hogy kapjon egy társat maga mellé. Minél hamarabb. Lehetőleg testvér - vagy testvérként szeretett, valódi és szoros barátság által. Kapjon szárnyra és repüljön.

Az én gyönyörű, kedves és különleges Kisfiam.

Monday, 20 December 2010

Téli napéjegyenlőség - a szív már megint

Valami nyomta a szívem, de nagyon. Sok dolgot a szívemre vettem.  Majd megszakadt, ezért ki akart ugrani a helyéből. Aztán legördült a kő róla.

Ma éjjel holdfogyatkozás lesz - és ez valami jótékony eszelős ámokfutással tépi le a láncokat. Ágiét - és az enyémet is.

Az úgy kezdődött, hogy belenyugodtam, én ma nem mehetek énekelni, mert veszélyes, túlságosan megterhelő lenne. Rendben van, nem kell nekem mindenhol ott lennem ahhoz, hogy ott legyek. Elengedtem.

A következő programpont: rávenni a gyermekecskét, hogy elfogadja, ma este a nagymamánál alszik, nekem délután el kell mennem, mert dolgozom. Segítségemre sietett a két unokatesó, akik estig maradnak, hogy könnyebb legyen múlatni az időt. Ám a gyermekecske nem enged el, zokog, szorít, nem mer elaludni, nehogy eltűnjek és többé vissza se jöjjek. Szegény kicsi emberkém...  Végül csak elaludt, aztán félóra múlva felébredt és megenyhült. A kő arrébbgurult kicsit.

Ahogy üldögéltem a buszon, eszembe jutott, van nálam egy bizonyos elég nagy összeg, amit most gázszámlafizetés helyett inkább átutalhatnék valakinek egy kínossá vált és lezáratlan üggyel kapcsolatban - amikor megcsörrent a telefon- az illető volt. Nem tudtam felvenni. Írtam neki, hogy holnap hívom, ha baj van, akkor üzenjen. Üzent is. nagy baj van, segítségre van szüksége,  beszéljünk. (egy éve kb, nem beszéltünk már, mert kátyúba jutott a társalgás ). Éjjel visszahívom majd.

Még kell vennem egy hajpántot valahol... a metrónál benyitottam utolsó esélyként egy icipici boltba, kérdem: van-e gumis textil hajpánt, aminek nem csúszós az anyaga? Mondja az eladó hogy csak egy kósza lila csücsül itt egy ideje, nem tudja, jó lesz-e. Nézek rá: padlizsánlila-bordó-ibolyalila  mintás kabátban és lila csíkos blúzban: szerinte? hát rám várt az a hajpánt!

No ekkor már kezdtem az aggódás helyett bizakodni, csak jó lesz ez a buli. Az utóbbi időkben nem volt nagyon sikeres és örömteli minden munkával kapcsolatos esemény - nem  csak nekem. Sőt, semmi se volt jó, sok cikk nem ment le és volt, amit azonnal le kellett venni. Sokan mások is aggódtak. De szerencsére minden jól sült el.

A rendkívül kellemes szerkesztőségi karácsonyi buli a GROUND-ban volt, valami remek a hely! És életem legfinomabb pezsgőjét ittam: száraz rozé, mandulaillattal- és ízzel. Ha minden igaz, Hungária.

Egy helyes, magyar származású Amerikában nevelkedett református lelkész tartott egy közepesen hosszú beszédet, a középpontban az irgalmas szamaritánus, a valódi kérdésfeltevés, az elfogadás (mily meglepő...) a valódi segítség állt, majd érintette Márta és Mária történetét (LK 10,38). Ez utóbbi valahogy rendre belémszalad. Itt van Márta, akik sürög-forog, annyira gondoskodni akar mindenkiről, kedvükre tenni - és ott Mária, akik leül Jézus lábaihoz és hallgatja, issza a szavait - hogy tanulhasson - minőségi figyelmet szentel Jézusnak. . Az életem különböző szakaszaiban mindkettőt megéltem már, szerencsére egy ideje már az utóbbit élem, csak néha esek bele a mártai téves mindenkin gondoskodásba - de a minőségi figyelem még nem mindig megy. Jókor jött az igehirdetés - mint mindig, minden helyzetben lehet a spirituális tanításokból tanulni, ha van fülem a hallásra

Sok dolgot tisztáztunk a  munkával kapcsolatban ... kövek zúdulnak lefelé sűrű egymásutánban...

És és és..  kérdeztem, lehetne-e, hogy én.. írást a Bárkáról és és és ...a hónapok óta titokban tervezgetett nagyinterjút Pál Feri atyával ... Karácsonyra meg tudnám-e  csinálni ? - kérdi a főszerkesztőnk felcsillanó szemmel. Itt a fotós, szóljak, menjünk, csináljuk! Nos, nem hiszem, én nem érek rá, de az atya sem, egész biztosan, annyi a dolga. De egy ilyen pozitív újévi beszélgetésnél nincs is jobb kezdet, ugyebár.. úgyhogy holnap rohanok felhívni a plébániát és nosza hajrá, indulhat a szupergyors kézműves dolgok befejezése (azt még nem látom, hogyan, de nyilván menni fog ez is) És most gyorsan meg kell vennem az új könyvet, mer sok kérdésem van és el kell mélyülnöm benne. Karácsony után ez lesz a feladat, elmélyülni, olvasni, jegyzetelni... örülniiii.( Valahonnan hosszú hangfelvételre alkalmas kütyüt kell gyorsan kerítenem, el ne felejtsem!)

Este pedig beszéltem Sz-vel  sokáig, nagyon jót, remélem, segítettem is egy kicsit azzal, hogy nem avatkoztam az ügyekbe ;-) és végre megértettük, kinek mi fájt és miért kellett ez a sok kihagyás. 

Amikor hazaértem a szüleimhez, a picurkám békésen szuszogott,  a laptopomon egy színes kartonokból összefűzött rajzfüzet várt:  a három gyerkőc készítette meglepetésként.

Kövek, kövek...Sok aggasztó dolgot a szívemre vettem mostanában,  most szabadul fel  - mint a mesebeli szív, amely fokozatosan veszíti el az abroncsait.

Gyógyulok, rohamosan. Ha mégis panaszra nyílna a szám, csak annyit mondjatok: PálFeri vagy lila hajpánt :)

Boldog születésnapot, Geréb Ágnes!

Áldjanak az égiek
Fény kísérjen és szeretet
Bármerre jársz


Mifelénk, Waldorfiában ez a dal járja születésnapokkor, illetve egyéb jeles napok köszöntőjeként.

Geréb Ágnesnek is szól ma ez a dal.

Ma van a születésnapja, amelyet börtönben tölt, távol a családjától. Ma délután 5-kor a Nagy Ignác utcában ezrek fognak születésnapi köszöntőt énekelni. Nem csöndes, hanem hangos, szép, erős köszöntő lesz ez.

Én sajnos nem tudok elmenni, mert most nem tudok a hidegben ácsorogni  a szívügyeim miatt, elég nehézség lesz a munkahelyi közös ünneplésre el- és onnan majd Dunaharasztira jutnom valahogy, de ma egész nap, minden magányos percemben énekeltem. Én megtettem a magamét, azt hiszem. Mások is megteszik.

És végre, valami meg is mozdult:

http://index.hu/belfold/2010/12/20/kiengedik_gereb_agnest/

karácsonyra otthon lehet. Ha ezek után nem engedik haza, akkor .. na arra a szívtelenségre nincsenek szavaim. De talán azt már nem merik megtenni.

holnap reggel 10-től a Markó utca 16 előtt , a bírósági tárgyalás idejére várunk mindenkit. Én lélekben ott leszek.

Sunday, 19 December 2010

FREE AGNES GEREB - even the Polish say so

Betlehemi pásztorjáték - helyett

A 4. gyertya meggyújtását egy betlehemes előzte meg a szülőfalum plébániája mellett. Az édes harmadikos unokahúgom osztálya játszotta a darabot. Nagy szomorúságomra nyoma sem volt sem a humornak, se annak az áhítatnak, finomságnak, bővérűségnek,  amit én megszoktam a waldorfos pásztorjátékokon, de még a legegyszerűbb falusi betlehemes is sokkal többet ad ennél. Sőt, azok aztán az igazi jó betlehemesek! Dh, a várossá avanzsált falum ráadásul sváb település, a sváboknak pedig csodás pásztorjátékaik vannak. De ebben a városban nincs kapcsolat a múlttal. Csak annyit mondok, hogy a gyerekek egyetlen dalt sem énekeltek, végig hangszóróból szólt a zene, a bevezetőt a NOX nevű giccstenger adta, majd énekelt még Vikidál Gyula és sokan mások. Sírni tudtam volna, annyira sajnáltam, hogy rengeteg erőfeszítéssel csináltak egy nagy semmit, pedig ugyanennyi munkával és kicsit több odafigyeléssel adhattak volna a felnőttek a résztvevő gyerekeknek egy valódi művészeti  és lelki élményt. Így csak az unokahúgom csillogó szeme maradt meg nekem, ahogyan nagyon komolyan, odafigyelve, áhítattal mondja el ezt a négy, mellbevágóan gyönyörű sort, mint az egyik Angyal:


Az ég ölelkezett ím ekkor a földdel
Az egy igaz Isten az emberiséggel
új hit, új reménység szállott a szívekbe
lelki táplálék és áldás a hívekre




A Szív dolgai

Az elmúlt hét létküzdelem - ezúttal nem az anyagiakért, mert hála a Fenntebbvaló erőknek és a magam eddig elért eredményeinek most az szép, békés lassú patakként csörgedez. A szívem viszont most megvadult és ki akar ugrani a helyéből - hol magas lázzal, hol anélkül, de mindenképpen félelmetesen. Sok tanulsággal szolgál minden betegség, ez most különösen: itt most az életről van szó. A továbbélésről, az élet minőségéről és a szív működéséről - szívcsakra, életerő, szeretet, sugárzás, napi rutin és legfőképpen újra és megint: az egyedülállő középkorú anya-létem és a kisfiam élete. Jelzés volt, hogy többet kell tudatosan magammal lennem, csak magamra figyelnem és megadni most már fizikailag is mindent magamnak, hogy egész-ségben élhessek, magamért - és legfőképpen a kisfiamért. Mert hát anyaként a legfőbb feladatom ez - a kettőnk kapcsolata és a körülmények megteremtése - nemcsak fizikailag. És hát van mit a körülményeinken javítani.

Bár megfogadtam, hogy idén nem szaladok bele a csapdába, hogy az utolsó pillanatban is még dolgozni fogok és csak a karácsonyi békés készülődéssel törődöm kettesben az életem értelmével - nem jön ez össze. Mert egy rakás cikket újra kell írnom - nem teljesen tisztán látható elvárásoknak megfelelően, ezen kívül pedig rengeteg a kézműves feladatom. Amiket nem tudtam visszautasítani - mert csupa olyan kedves ember kért, akiknek bármikor, álmomban is igent mondanék, mert közöm van hozzájuk. És ráadásul most hajnalban valaki megvett egy lábszárvédőt, amit azonnal meg kell kötnöm, hogy még karácsony előtt feladhassam. Semmiképp nem panasz ez, mert csupa boldogságos feladat, ami nekem is örömet okoz - és ráadásul izgalmasak is, hiszen nagy részük új gondolat és az mindig hasznos, ha buzognak a kreatív nedvek :) No és a már kitalált dolgok elkészítése is öröm. Egy cica vagy egy bika elkészítése, szeretgetése - majd elengedése szép időtöltés.

Ma a kisfiam végre szánkózhat egyet - mert vágyakozva nézi mindig az ovis társakat, akiket szánkóval hoznak oviba. Ma a nagymamánál igazi falusi öröm lesz havazni kifulladásig. Én meg közben szemeket kapcsolok össze egy pár kötőtűn finom gyapjúból. És közben próbálom ezt a kisembert kezelgetni, mert most sok a bizonytalanság benne - elsősorban az oviban, de most a szünetben majd megpróbálom megerősíteni, hogy bizalommal és nyugalommal maradjon ott - és jöjjön haza is hozzánk.


A betegség annyi szeretetet és segítséget hozott megint az utamba, amiért nem tudok elég hálás lenni. Köszönöm!

Saturday, 11 December 2010

Adventi dalok 14 - Betlehem kis falucskában , kórus vez: Bencze László

ez nem saját ének, de közösséget érzek vele, több okból is. no meg gyönyörű.

Tuesday, 7 December 2010

Adventi dalok 10- Karácsonynak éjszakáján

Szent Miklós beszéde a gyermekekhez ( a szeretve tisztelt Gergár Marikától kaptam)

Szent Miklós beszéde a gyermekekhez


Az én szavaimmal köszönt benneteket az Isten, kedves gyermekeim.

Az örök égi mezőkön járt a lelkem, - mennyi éve már -, hol a csillagok ragyognak, és a Hold árasztja fényét, s a szellemi világ titokzatos fényei szikráznak.
Ott újra találkoztam Máriával, az istengyermek örökkévaló anyjával, és így szólott hozzám:

- Miklós – mondta ő -, a sötét földön újra Karácsony lesz. Te jól tudod Miklós, hogy Jézus a földi éj leghidegebb és legsötétebb órájában akart megszületni: az Ég gyermeke a földi szegénységbe.
A csillagok sugaraiból egy szőttest készítek a gyermekemnek, egy csillagruhát, hogy megvédje őt a Föld sötétségétől és hidegétől. Vándoroltam csillagtól csillagig, és összegyűjtöttem a csillagok sugarait, melyekből gyermekem takaróját megszőhetem. Az égi csillagok nekem ajándékozták fényüket, és az égi hatalmasságok mind segítettek.
- De Miklós – mondta az istenanya – csak egy hiányzik még ahhoz, hogy a csillagok fényéből szőtt ruha igazán megóvja gyermekemet a hidegtől és melegítse Őt. A szeretet hiányzik még, az emberi szeretet. Szeretet a gyermekek szívéből. Menj, Miklós, országokon és tengereken át, erdőkön és mezőkön keresztül, falutól faluig, várostól városig. Keresd a sugárzó gyermekszívek szeretetét! És hozd el nekem, kedves Miklós, hogy Karácsony lehessen! – így mondta Mária, az Anya, Világmindenségben nekem.

Én most már sok utat bejártam a Földön. Erdőkön és mezőkön keresztül, falutól faluig, várostól városig, és keresem, gyűjtöm a szívek sugarait, a gyermekek szeretetét. Hallottalak benneteket beszélgetni, láttam a szíveteket, szeretetteli gondolataitokat. Ismerem ügyes kezeiteket, amelyek ajándékozni és imádkozni is tudnak. Találok én nálatok szeretetet, amit a gyermek Jézusnak ajándékoztok? Emberszeretetet és Istenszeretetet. Árnyékot is látok, amely a szívetek fényét elhomályosítja. Én meg akarom tisztítani a szíviteket.
(Körbejár és a botján lévő fenyőággal gyengéden megérinti a gyerekek szívét. Majd a gyerekek a karácsonyról énekelnek.)
Áradjon ki a szeretet a szívetekből, hogy elvihessem az Istenanyának! Ne feledjétek, az emberi szeretet összeköti a Földet az Éggel, ha az emberi szeretet betakarja az Istengyermeket.
Ne felejtsetek el most, a várakozás alatt éneket, imát ajándékozni az Istengyermeknek!
Sok gyermekhez vezet még az utam, míg Máriával találkozom, és bátran mondhatom neki:
- Égi Anya! A Földön Karácsony lesz! Jelentsd a Mennyei Atyának is! Találtam a Földön szeretetet az emberek szívében.
Gyermekeim! Örüljetek a Karácsonynak! És helyezzétek szíveteket abba a bölcsőbe, ahová az Istengyermek születni kíván!
Isten köszönt benneteket az én szavaimmal.
(ismeretlen szerző)

(Ez a beszéd elhangzik a magyarországi Waldorf-óvodákban, minden esztendőben.)


Monday, 6 December 2010

Adventi dalok 9. - A kis Jézus megszületett, örvendjünk

Szent Miklós ünnepe



 Waldorfiában ma Szent Miklós érkezik mindenfelé - aki nem, vagy csak igen ritkán jelenik meg személyesen (ha eljön, akkor ő általában Fenyő Ervin, aki mély tudású, antropozófus színész-író-tanár). Szent Miklós az égi minőséget képviseli, ezért a kék szín, ami a püspöki lilával egyesül, de nem piros. Nem hoz csokit és játékot sem ajándékoz, hanem a Szent Márton-erényt - együttérzés és segítségnyújtás - erősíti bennünk, immár a mártoni fizikai együttérzésen túl a lelki minőséget is megjelenítve. Ezzel a Miklós-ünnep mintegy hidat képez Szent Márton és Karácsony közt, a fizikaiból a lelkieken át a szellemiek felé haladva.  


Miklós püspök legendája szerint egy szegény sorsú családot úgy mentett meg a szégyentől, hogy a prostituáltnak eladandó lányok megmentésére bedobott egy arannyal teli erszényt az ajtón (vagy ablakon), de nem kopogott be és nem csevegett el a háziakkal kedélyesen (nem tolta oda az Egót a segítségnyújtáskor, együttérző és így cselekvő maradt). Ezért általában csak behajítanak egy zsákot, amiben többnyire mézeskalács, gyümölcsök, magok vannak, illetve lehet egy-egy könyv vagy kép egy, a miklósi erényt erősítő történettel, idézettel. 


Ha eljön Miklós, akkor sem hoz virgácsot és nem mennydörög és nem kérdezi meg, hogy jók voltak -e a gyerekek... Persze nyájas, ebéd utáni böffenéssel sem jelenik meg. 


A Mikulás egy középkori nyugat-és dél-európai pogány alak -Karácsony Apó - és a szentmiklósi legenda keveredése, országonként változó időben és szereppel érkezik. Nálunk minden ember Mikulás, aki az utcán/áruházban/munkahelyeken érkezik, mert szeret ajándékokat adni és a szülők/nagyszülők/barátok is ilyenkor szívesen adnak rajta keresztül ajándékot - de ő nem Szent Miklós.

a Télapó pedig a tél apja - azaz Télkirály - ő majd Vízkereszt után jön elő az évszakasztalon is, tiszta fehér és ezüst/arany színű, mint a birodalma. 

Sunday, 5 December 2010

Börtönlét-számláló


  


Skanzen

Valamikor ősszel játszottam a Skanzen fészbúkos oldalán meghirdetett vetélkedősdiben és nyertem egy ajándékcsomagot. Volt benne mindenféle jó: mézes puszedli, csoki, álkörmös (bár még mindig nem tudom, mi az, még nem néztem utána) süvegcukor, égetett cukor nyalóka, hegyezett lúdtoll és két tiszteletjegy a Skanzenbe.

Ma, az idei utolsó napon, végre eljutottunk  a Skanzenbe. Leesett az állam, olyat láttam. Világszínvonalú a hely, túlzás nélkül. Mesevilág - varázslatos hely.

Sajnos itthon maradt a fényképezőm - gyakran megesik - úgyhogy a weboldalról linkelek egy kis képes körülnézőt.

http://skanzen.hu/?fm=article&id=92

20 éve voltam utoljára a Skanzenben, akkor még csak a Felső-Tisza vidéki falu a haranglábbal volt meg, most pedig... egy fél városnyi területen , hatalmas szabad tereen, zöldellő domboldalakon - illetve tél lévén roppanós, tiszta hómezőkön, patakon, szépen gondozott utakon jártunk. Láttunk két szépséges fa játszóteret, jár ott a kisvonat (most nem, de nyáron igen). Van ott szatócsbolt, szélmalom, kocsmamúzeum,  rengeteg szekér (Dominónak persze ez volt leginkább kedvére való) . Adventi készülődésként szaloncukrot, szalmadíszeket készítettünk, részt vettünk a muzeológiai tanműhelyen, ahol festettünk, könyvet tisztogattunk radírporral, cserepet ragasztottunk, majd mézeskalácsot sütöttünk kemencében.

És bekukkantott Szent Miklós is egy pillanatra, jól eltátottuk a szánkat :)

A Madách tértől a Batthyány tér érintésével megy saját Skanzen busz rendkívül kedves nyugdíjas vezetőbácsival.

Április 1-én nyit újra. Dominó születésnapjára lehet, hogy jövőre először nem állatkertet kap, hanem Skanzent...


Nagyon hideg volt. fáztunk sokat, de megérte. csodás nap volt megint. 


Adventi dalok 8 - a kis Jézus aranyalmaa

Saturday, 4 December 2010

Adventi dalok 7 - Hadd zengjen énekszó

Ludvik Askenázy: Lárma

Az ember megszületik és máris
kiabál.
Senki sem érti,
de mindenki örül.
Itt vagyok! kiabál az ember,
eljöttem élni.

Jó helyen vagyok?
Jó embereknél születtem?
Nyájas évszázadban?
Nem viselek véletlenül háborút?
Eltörölték már itt a rabszolgaságot?
Megfelelő színe van a
bőrömnek?
Származásom rendben van?
Szabad lélegeznem?
Akkor jó. Köszönöm.

Zádor András fordítása

Thursday, 2 December 2010

We three kings of Orient are





A Háromkirályok hátasállatait kérte tőlem egy kedves ovis anyatársam. az ő Adventi Naptárukba  (nálunk egyébként nincs ajándékozás, egyrészt, mert nekem az Advent nem az ajándékozásról, hanem a Várakozásról, a Reményről és a Felkészülésről szól, másrészt nem gondolom, hogy a gyerekeknek folyton kézzel fogható fogódzókat kell adni - elég erre a koszorú a négy gyertyájával is nekünk. No meg Mária és József a csacsival  szépen vándorol Betlehem felé, jó sokáig, hosszú az út... persze ez a mi utunk, mások meg más felől jönnek. ) 

Az idő rövidségére való tekintettel kértem kölcsön néhány szabásmintát, de csak nem bírtam ki....hiába no, gyárilag alkalmatlan vagyok egy más által létrehozott szabásmintát másolva életre hívni valamit. Így persze 3 nappal tovább tartott a dolog, mert a tevét háromszor is meg kellett varrnom, de megérte. Most aztán Dominónak is kell varrnom tevét és elefántot "csak úgy", mert azt ugye sehogy se tudnám kimagyarázni, miért rendel az Angyal tőlem ajándékot a kisfiamnak. Neki viszont kell a teve és az elefánt, mert nehéz szívvel engedte útjára a díszes kompániát (ez a kedvenc szava, amióta megint adventi dalokat éneklünk)












The felt animals belong to the Three Kings, one of the KG mommies ordered them for the Advent Calendar (we personally don't have any calendar as Advent is not a gift-giving period for us, it is the Waiting, the Preparation and Hope for the upcoming event of the Birth of the Light). I used my own patterns as I was unable to use any pattern- no matter how hard I tried, I am just not made of that material... it took me 3 more days to succeed but I am pretty satisfied with the result. So is Domino :)

Adventi ének 5 - Csillag gyúlt a sötét égen

Folyamatos jelenlét

Valami nagyszerű történik a Markó utcában, az ügyészség előtt. Naponta 2 órás váltásban 8 és 16 óra között 4-6 támogató áll, toporog, mosolyog, húzza össze fázósan a kabátot magán és rázza le az eső/hócseppeket. Van, aki minden napját ott tölti. 100 méternyire pedig ott ül az az asszony egy kis cellában, aki a szülés és a választás szabadságát adta nekünk - a sajátja árán is. Nem tudok ennél felemelőbb Adventet. Naponta-kétnaponta kiugrani - ha csak egy percre is egy kis teával és összemosolyogni ismerős és ismeretlen emberekkel. És ettől az összes egyéb gond elmúlik, nincs - nem lesz, mert annyira más a feladat, mint rágódni a saját nyavalyáinkon. Az ovi is csendesedik, fényesedik, szépedik végre. Már mosolygunk is, várakozunk, reménykedünk. 












a helyszínen készült képekért Zemlényi-Kovács Zoltánt illeti a hála, aki kempingbicójával naponta kimegy a helyszínre, jelen lenni. 

Advent 5