Sunday, 9 January 2011

Kenyeret is kell enni!

Rájöttem valami egetverően új dologra :-D folyton veszekszem Dominóval azon, hogy leeszi a kenyérről a sajtot meg a kolbászt meg a mindenféle egyéb finomságokat és otthagyja a kenyeret. Mi ezzel a gond? Egyrészt, hogy veszekszem (nem gyengéd, nem türelmes) Másrészt, hogy az eddigi  ínséges idők miatt leginkább szénhidráttal töltöttük meg a hasunkat, mert másra csak ritkán volt pénz, tehát ha nem evett kenyeret, hamar újra megéhezett és akkor megint csak kenyeret tudtam felkínálni, vagy valami nyámnyát, mert akkor már nem akart se zöldséget, se gyümölcsöt enni. . Harmadrészt: ezt otthon tanultam, az anyámtól (akitől az összes ilyen anti-vonzásdolgot is jól beépítettem): a kenyeret is meg kell enni - tehát ha nem eszed meg, akkor nekem kell, mert ételt nem dobunk ki. És akkor ki is vagyok én? egy konyhamalac, aki kötelességből maradékokat eszik. Persze ételt nem dobunk ki, ezt továbbra is vallom, de az én dolgom, hogy olyan ételt adjak, amit meg is eszünk és nem én eszem meg az összes maradékot csak azért, mert ételt nem dobunk ki. Tehát mostantól Dominónak nem kell megennie a kenyeret - ha kenyeret akar, kaphat, de nem lesz ott a tányéron már. Hanem azok lesznek, amiket eddig is akart enni - kenyér nélkül. És hálás vagyok neki azért, hogy erre is megtanít, mert figyelnem kell rá. Ha beteg, akkor se kenyeret akar, hanem tejfölt meg joghurtot meg hagymát meg uborkáét meg sajtot meg halat meg.. hallgatnom kell rá, tudja ő.

6 comments:

malyvacsiga said...

És akkor én se veszekedjek Timóval, hogy ne csak keyeret akarjon enni folyton? Mézzel, sajttal, vagy üresen, de leginkább szénhidrát, szénhidrát... Ja, joghurt (az ő nyelvén mézes tejföl) is bűármikor jöhetne.
Amúgy igen: mi igazán nem vagyunk "szegények", de olyan mennyiségű kaja fogy ennyi gyereknél, hogy én is figyelek arra, hogy egyenek szénhidrátot is, mert különben 5 tojásból se lenne elég a rántotta - fejenként!!!!!
Szóval mostanában egy kicsit én is rosszul érzem magam. Pedig azt hittem, hogy a sok és sokféle gabona, ahogy w-os barátainktól tanultuk, mindenki testének és lelkének javára válik.
A másik meg, hogy én képtelen lennék visszatérni a húsra. Nekem nem opció már a hal és a bio-hús sem.
Szóval nem könnyű...

eccehomofaber said...

Szilvi

nehéz erre bármit is mondani :( ami Timót illeti, nála nyilván semmit se lehet erőltetni, ha csak mézeskenyér, hát az. És hát egy ekkora családnál különösen kemény dió és sok fejtörés ez. Bármit mondanék, csak belemagyarázás lenne. Valahogy jó lenne Nektek is megtalálni az egyensúlyt, ha úgy érzed, hogy Nektek sem a steineri út az. Ha pedig mégis, akkor nem is érdemes mással foglalkozni, mert annyira egyéni ez a táplálkozás-dolog.

Nekem is megdöbbentő, hogy a steineri táplálkozási elvek mennyire nem működnek nálam és Dominónál is csak erőltetés. De hát ez van, a rugalmassági törekvésekbe pont belefér, hogy elfogadjam, Steinernek nem minden elve vonatkozik ránk :)
Dominót sose érdekelte a kenyér - ha van rajta valami, csak üresen,lehetőleg kifli vagy zsömle formájában, különösen hússal-sajttal vagy édessel megtöltve és utazás közben, viszont folyton tejterméket és húst akarna enni, meg zöldségeket. és ugyan tésztát és rizst igen, de a gabonákat nem annyira szereti, tehát ő ösztönösen azt enné, amit most nekem is kihozott a pálca - meg amit Liv is ír. szóval egyértelmű, hogy nekünk ez az utunk. Elképesztő, hogy ugyan még teljesen nem tudtam elkezdeni, mert most a nagyszülőknél vagyunk, de pénteken csak húst ettünk csalamádéval egész nap (mert van egy új kontaktgrillünk és kipróbáltuk a hússütést benne) és azonnal sokkal jobban éreztem magam! pedig nekem is nehéz a húsevés, de ha egyszer ez a dolgom, akkor ezzel kell valamit kezdeni. És hát a kedvenc vajas rozskenyeremet is most egy jó ideig nélkülöznöm kell, majd az lesz nekem a nyámnya néha, ünnepi alkalmakkor :-D

szóval esetetekben is nyilván a személyre szabott étkezés a megfelelő.

malyvacsiga said...

Én nem tudom, hogy nekünk a Steineri út "nem az igazi"-e. Nem igazán érzem hátrányát. Az is igaz, hogy nem is nagyon próbáltam/próbálok alternatívát. Mert pl. nyárom mindenki imádja a hatalmas adag salátát, de télen nekik is jobban esik a zöldséggel (és tejtermékkel) rakott gabona, mint pl. egy főzelék. Úgyhogy nem tudom. Tény, hogy cukorból sokkal kevesebbet lenne jó ennünk, de már azzal is úgy vagyok, hogy pl. tudom, hogy a nagyok megveszik útközben a búrkiflit vagy a mekis fagyit, és emiatt nem is akarok szólni nekik, már szükségük van erre a szabadságra és döntésre.

Na és... és ez az, amire nem vagyok büszke: ha el is tudnék kezdeni húst enni, utálnám, hogy a kedves rokonok jönnének a "na végre megjött az eszetek"-kel, és onnantól elszabadulna a pokol. (Már így is úgy érzik, hogy hóülyét csinálunk magunkból, mert a nagyok már nézhetnek tévét. Nem érzik, hogy ez nem meghasonlás, hanem a koruknak megfelelő bánásmód. Ehhhhh.)

eccehomofaber said...

szerintem az, hogy nem érzékelsz hátrányt a táplálkozásban azt mutatja, hogy ez Nálatok rendben van - és ez azt az elméletemet támasztja alá, hogy ez is egyéni kérdés, Persze vannak a családban elvek, amiket követünk és ha kell, akkor azokat fontos felrúgni, de ha Nálatok ez nem áll fenn, akkor az csak jó! Az pedig, hogy a családban hülyének néznek, hát... megszoktuk mér, ugye? Én is kapok folyton hideget-meleget, de inkább előbbit :-D

picilivi said...

Jó, hogy ezekről írtok... Nálunk is van némi hadiláb a kenyérrel - és a halat pl. imádja Bó, ha rajta múlna, mindennap lenne.
Viszont Vekerdytől hallottam nemrég, hogy nem kéne erőltetni semmilyen kaját (ő is pont a kenyérrel jött, meg az idősebb korosztály teljesen reális beidegződésével még a háborúból), mert szerinte elrontjuk a gyerek evőkéjét. Így mostanában hagyom. Javarészt megeszi, bár ő a bolti zsömlét szereti :( hiába süt az apja kemencében olyan cipókat, hogy haaaaaaaaa... Akkor szoktam csak kérni finoman, ha mondjuk már egy embertelen adag csalamádét lenyomott minden nélkül vagy lilahagymát. Nekem valahogy már akkor is sajog a gyomrom, ha csak látom ezeket. :)

eccehomofaber said...

Livi - mi is ilyen csalamádé- meg halevők vagyunk ;-) amióta átálltunk az új időszámításra és nincs kenyér meg tészta meg krumpli meg rizs - csak ha kér a gyermek külön - azóta valami mesés az élet nálunk, komolyan. látszik, hogy mennyire nyomott engem ez a dolog észrevétlenül. egyszer sem kellett még ételen vitáznunk és nem marad a tányéron falat. bolti kifli nálunk is menő, de az kizárólag útiétel, tehát ha nem érünk valahová időben, akkor lehet egy kiflit kapni - az olyan, mint egy nyámnya. de szerinem csak megszokás, mert itthon sosincs. de már ezt se bánom, annyira könnyű így, hogy azt eszünk, amit kívánunk, nem azt, amiről én azt gondoltam (eddig), hogy kell az egészséges élethez. hát mi az egészség? hallgassunk befelé, kiderül.