Sunday, 27 February 2011

Blogírás, mint akaratgyakorlat ismét

Volt már erről egy nagy felismerésem, Julie és Julia kapcsán. Akkor megfogadtam, hogy mindennapos gyakorlat lesz a blogolás. Ezt a fogadalmat be is tartottam ugyan, de nem minden nap kerülnek a dolgaim nyilvánosságra, néha leszedem őket, máskor meg megtartom magamnak. És ami egyelőre még nem sikerült: a napi ritmus betartása, egyelőre nem ugyanannyi idő alatt és ugyanabban az időpontban blogolok, pedig igazából az lenne leghasznosabb. .

Ma sikerült beüzemelnem a karácsonyi ajándékomat: egy külső merevlemez-tárolót, amin egy rakás kedves filmemet ismét visszakaptam. Így újra megnéztem a Julie és Juliát - magyarul, mert teljesen mást ad nekem Ráckevei Anna - pedig Meryl Streep hangja is csodás, de mégis.  egy erős felismerős napom volt megint. Az ételhez, az élethez való viszonyomat és a blogolást, az írást, a mindennapi ritmust erősítette, fényesítette megint. Lehet, hogy ezt minden vasárnap meg kéne néznem.

Az első blogot két ok miatt szüntettem be, az egyik egy többrétű és hosszadalmas trauma volt, ami semmissé tette minden addigi erőfeszítésemet és ki kellett hevernem, a nyilvános gondolatközlés pedig annak akadálya volt. A másik dolog pedig egy riasztó felismerés:: a blogolás nárcisztikus elemei jó kis egonövelők, Gyakran tapasztalom ma is, ismerősök blogjainál IS, hogy kifelé írnak, hogy másnak tetsszen. A saját írásaimnál is azt vettem észre, hogy leírtam valamit és tetszett. Túl tetszetős volt - még ha valami durvát is írtam, kedvemre való volt utólag. Pedig a blogolás - nekem - nem erről szól. élményrögzítés és nem rajongók és hívek vonzása a cél. Örvendetes, ha másoknak tetszik (erről naponta kapok meglepő visszajelzéseket) de nekem nem erről szól a dolog. Magamnak írok, ha valaki belenéz és tud hozzá kapcsolódni, az  jó, de nem ezért írom. Soha semmit nem csinálok azért, hogy másoknak tetsszen. Mindig én vagyok a cél, az eszköz, a kiindulópont, hiszen a magam nevelése, fejlesztése a cél, ezért vagyunk itt.

Sosem gondoltam, hogy írni tudnék, hogy dolgom lenne ezzel, ezért is lepett meg, hogy mennyire idegen, ugyanakkor vonzó dolgokat olvasok a saját blogomon utólag. Mintha egy másik ember írt volna - olyan dolgokat, amilyeneket én szerettem volna. Aztán hirtelen kiderült, hogy tudok én írni - legalábbis ezzel foglalkozó emberek fizetnek nekem ezért. Ebből lett fedél a fejünk felett és étel az asztalunkon. A saját írásaimból, gondolataimból, szavaimból. Azért ezen van még mit feldolgoznom :) Fejődni meg bőven van hová.

Tehát rögzítek.

Holnaptól pedig egy új dolgot is rögzítek, minden este. Ezt is ma kaptam - már többször elért ugyan, de csak ma csapott fejbe. Kiadásnaplót fogok írni. Na de ez már a holnapi nap témája.

No comments: