Tuesday, 1 February 2011

Jucusnak szeretettel: Beborított gumis képtartó tábla - 1. fapados megoldás

Kukáztunk egy vastag rongykartont - az a fajta nagyon vastag karton, amiből a kötött könyvek - lexikonok - borítja volt régebben - illetve még azoknál is vastagabb. Pont akkora, amekkorát szerettem volna - A1méretű. 

Kivágtam a táblánál széltében-hosszában  kb. 5 centivel nagyobb darab anyagot - ez itt most a betlehemi asztalról megmaradt bélésselyem. Ha lett volna itthon vatelin, akkor a selyem és a tábla közé rögzítettem volna . Normál esetben tűzőgéppel erősítettem volna a táblához, de az most épp nem volt kéznél és mivel nagyon égette az izgalom a kezemet, hogy befejezzem, hát nem tudtam hétvégéig várni, hogy elhozzam a szüleimtől a tűzőgépeket - így vettünk lapos tetejű rajzszöget a papírboltban. Ám a textil rögzítéséhez nem volt elég, akarton ugyanis túl puha hozzá, folyton kiestek a kapcsok,  így a jól bevált tű-cérna került elő. Sajnos a telefonnal nem tudok jó minőségű képet lőni, így némi magyarázatra szorul a dolog: tehát az anyagot kisimítottam, ráfektettem a táblát és minden oldal közepén feszítve gombostűvel rögzítettem a táblán az anyag szélét, majd a sarkakat behajtottam úgy, ahogyan a füzetborítókat hajtogatjuk. Gombostűztem és a sarkokat szépen összevarrtam. A téglalap oldalain a gombostűk helyett 2-3 rajzszöggel rögzítettük a varratlan széleket, nehogy foszlásnak-mozgásnak induljanak.



Ezután fogtam egy jó hosszú vastag kalapgumit (olyan, mint a cérnagumi, de olyan 2-3 milliméter széles, erős gumi) és elkezdtem elöl-hátul rátekerni a táblára viszonylag szabálytalanul (én szeretem a szabálytalan megoldásokat, de persze szabályos rácsos hálót is lehet így ), majd amikor már mindenhol feszült, egyszerűen csomót kötöttem a hátulján rá:






Az első oldalán eligazgatom kissé a kívánalmak szerint a gumirácsot és a találkozási pontoknál 2-3 rajzszöggel rögzítem (nem szükséges, ha nagyobb képeket szeretnénk, de Dominó vonatos képei elég kicsik és persze nem tud választani köztük, így nem árt sok apró szakaszra bontani a rácsot.




A kész mű hátuljára majd teszünk egy képakasztót (tűzőgéppel) és mehet a falra.

Szerintem csinálok majd egy 2.0 verziót nőcisebb (vagy éppen bolondosabb) formával, vatelinnel, fenyődeszkára vagy mdf-lapra, de most elégedett vagyok ezzel a délutáni munkával. Az új tulajdonos is felettébb örvendez, alig akarja magára hagyni, pedig most megyünk aludni.