Sunday, 27 March 2011

Szerelem

Napok óta várjuk, hogy a röszkei és nagyhalászi fészekben árválkodó gólyákhoz megérkezzen a párjuk. Jobban izgultam, mintha a saját régen várt szeretőm érkezése lett volna a tét. De ma végre mindkét helyre megérkezett a társ és már kettecskén éldegélnek. Most már a kisgólyákért izgulhatunk, remélhetőleg néhány héten belül a bőséges gyermekáldás is megérkezik.




Friday, 25 March 2011

Megvédtük a Tűzrakteret - sokezer társunkkal és vagy száz kisgyermekkel együtt.

Megvédtük a Tűzrakteret. Dominó is örömködik a filmben. ő már egy szabad és felelős tagja lesz a társadalomnak, a részvételi demokráciának.

Nekem pedig folyamatos boldogságot jelent, hogy hasonszőrű ezrekkel nyíltan és határozottan együtt érezhetem és kifejezhetem: a szabadság az egyetlen út. Ahogy a társadalmunk alakul, erre egyre több alkalom kínálkozik. Sebaj, megvédjük, ott leszünk, megszólalunk, táncolunk.

Szabadság, szeretem.






Thursday, 24 March 2011

Egy majdnem tökéletes nap

A mai napot jól megjegyzem magamnak. Majd' 6 éve jártam utoljára moziban, Indiában, az akkor még csak leendő férjemmel. Még a filmre is emlékszem 8a moziban is veszekedtünk...). Amikor várandósan hazajöttem, itthon már nem tudtam elmenni moziba, Dominó születése után pedig többé nem volt rá lehetőségem. Egy egyedülálló anyának sok dologról kell lemondania... persze csak rajtam múlik, hogy mit érzek áldozatnak. Azt semmiképpen, hogy esténként nem mehetek el sörözni, vagy nem csápolok a Szigeten, nem megyek el a gyerekem nélkül egy napra sem nyaralni, sőt, még a színház és a mozi hiányát sem éltem meg annak. Mert a Főnyeremény mindenért kárpótol. És hiszem, hogy egy anyának a gyereke mellett a helye (egy apának, is, de arról most már nincs testközeli tapasztalatom, ugyi). Persze lehetnek kivételek, nyilván lesznek is, de továbbra sem tervezem, hogy majd a bébiszitter vigyáz a gyerekemre, míg én valahol lumpolok. Ellenben minden olyan dolog, ami engem érdekel, bizonyos mértékben és időtartamra gyerekestül is végezhető, látogatható, élvezhető. Így járunk tüntetni, demonstrálni, részt veszünk kulturális és szociális akciókban, megyünk kiállításmegynyitóra és koncertre. Nevelés és hozzáállás kérdése, Dominó partner ebben - és én is az vagyok neki. Addig maradunk mindenhol, ameddig mindkettőnknek jólesik. Ez nekem a szociális és kulturális létminimumom - lényegesebb, mint hogy mit eszünk.

No de ma, kivételesen és boldogítóan moziban voltam. Pál Adrienn a neve a csábítónak. Délben randevúztunk és megismételjük még minden bizonnyal. (Eredetileg kritikát írtam volna róla, de a Pál Feri-interjúm teljes szétrombolása után lemondtam a kritika- és interjúvonalról - legalábbis a jelenlegi kenyéradó gazdámnál. De majd azért írok róla egy-két gondolatot - nem kritikát, csak érzéseket.)



Minden remekül klappolt: délelőtt tanítottam, tanítási idő után egy kávészünet erejéig sétáltam, majd beugrottam az Urániába. Dominó pedig ovi után az egyik kedvenc ovistársával korábban már megtárgyalt együttjátszási prodzsektet valósította meg. (amiért is külön és nagyon- nagyon hálás vagyok az egész kedves ovistárs kedves családjának!!!!). Mozi után elmentem érte és - jó sokára, mert még sétáltunk és örömködtünk - értünk haza. Tele élményekkel, boldogan.

Aztán bekapcsoltam a számítógépet és rámordított a sok FB-üzenet: Geréb Ágnest két évi letöltendő fogházra ítélték.
Szerencsére annyira erős volt a rengeteg boldog élmény, hogy nem tudtam teljesen elfelejteni, de a döbbenet ereje magasfokú. Most újra dolgozunk, ki-ki a maga módján, képességei és lehetőségei szerint.


De a mozi újra elkapott és másállapotba vitt. Ezentúl keresem majd az oviidőben nézhető filmeket (amíg Tarlós úr és elvbarátai szét nem barmolják az összes független művészeti teret)

Monday, 21 March 2011

Egész-ségünk hete

A szülés körüli teendőket eltekintve 1999, a helyreállító bokaműtétem óta nem voltam orvosnál. Nem is tudom, ki a háziorvosunk, a korábbi már nem praktizál, valakihez átraktak. Nem használok gyógyszereket és nem szoktam megbetegedni általános nyavalyákban, influenza vagy fosós-hányós elkerül, vagy ha mégis valamit bekapok, az egynapi igen magas láz és ágybanfekvés után el is távozik tőlem. Ha mégis van valami nyavalyám, az többnyire baleset vagy olyan fájdalmas betegség, amit a terheim okoznak - ezeknek rendre a pihenés, tétlenség és a dolgok nyugalmi helyzetben való átgondolása a célja. Most, hogy Dominóval újra próbálunk egy alkati szert és némi lelki támaszt is keresünk, én is megfelelőnek láttam az időt, hogy a tökéletes felnőtt háziorvost megismerjem. Ma este találkoztunk - szerelem első pillantásra. Késtünk - késett. Háromnegyed óra alatt elképesztő sokra jutottunk, teljes kórtörténetet felvettünk és alkati szert is meghatározott (mert persze nem allopátiával kezel, ugyan mire lenne az nekem jó?) és olyan egyértelmű volt az egész, bólogattunk is mindketten - hát persze. Mintha mindig is ismertük volna egymást és soha se hagytuk volna abba a beszélgetést. Pénteken megyünk hozzá egy kis laborvizsgálatra, majd átugrunk az imádott - ám 3 éve szükségtelenség okán nem látogatott - gyerekorvosunkhoz és hétfőn pedig egy újabb csodás doktornénivel találkozunk. Ők ketten ezúttal Dominóra figyelnek - és ezáltal majd gyógyulunk mindketten. Mert ugyanazok a nehézségeink - csak nekem már nem fájnak a sajátjaim - többnyire - míg az övéi annál inkább.

Továbbra sem tervezek megbetegedni, de jó tudni, hogy van támasz, tökéletes segítség, akihez lehet fordulni, ha beütne a krach. Persze nem fog - no meg itt a kezemben a másik támasz is, amit hamarosan újabb szintre emelünk  :)

Friday, 18 March 2011

latest obsession: gólyatévé

Nagyon sokat foglalkozunk a madarakkal.  Madárlesre járunk, képeket nézünk (ez titkos, de a fiacskám kap két madaras könyvet is a szülinapjára) és újabban gólyatévézünk.

A MME elkötelezett madárrajongói több webkamerát is kihelyeztek, ezeken keresztül 24 órában csodálhatjuk a fészkek életét. az egyikben már van lakó, a másikba pedig be-bejár egy kedves idegen - egy fülesbagoly.

a röszkei kamera itt:

a nagyhalászi itt

kukkantsatok be, nem bánjátok meg! - bár fennáll az esélye, hogy ott ragadtok majd örökre :)

Merre járunk, merre tartunk

Élünk. Nem érek rá blogolni, mert lefoglal ez a tény. Az időm legnagyobb részében munkával foglalkozom - hol gondolatban, hol a tettek mezején. A tanfolyamok inspirálnak,  minden alkalommal tanulok rengeteg dolgot a tanítványaimtól - na jó, ők sem mennek haza üres kézzel ;-). Hamarosan elkezdődik egy olyan történet is, ahol a gyerekek és a felnőttek közös munkája lesz a cél, ezt várom a legjobban, az már végképp szinte waldorfista mű lesz - no és a hely maga is nagyon nekem való. Ez a  tavasz és a nyár meghatározó foglalatosságát adja.
Egyre kevésbé megszokott dolgok foglalkoztatnak, tehát már a kézművességben sem kizárólag - sőt -  a waldorf természetközelisége vonz, most már egészen más fajta babákon agyalok... Persze a jól megszokott kötött állatkáim rendre bővülnek, de most már inkább varrok és nemezelek - nem hagyományos, nem megszokott dolgokat. És elsősorban a bogarak, madarak - és legújabb inspirációként - Ó Irgalom Atyja :-D dínókon töröm a fejem. Izgalmas horgolt táskákat készítek - végre magamnak, de persze majd másoknak is. Ékszerek is születtek, csak az összeállításra nincs idő sehogyse, de nem adom fel, hamarosan viselni is fogom őket. Varrok is, most épp egy patkányt (tavaly rendelte tőlem a sógornőm őket, akkor készült  szabásminta és szerencsére megtaláltam a szekrényben, úgyhogy most egy saját példányt is készítek. Utána jón a növényevő dínó 1.0 verzió, majd valami ragadozó dínónak is nekiállok, valamint a krumplibogár és a szarvasbogár és néhány hal is várja már a tűt és cérnát. A madárkákról nem is beszélve. De erről még sokat fogok írni.

mindeközben írok-fordítok és készül - egyelőre gondolatban - Dominó születésnapi ajándéka, ami varrott térkép lesz egy autószerelmes kisfiú ötödik születésnapjára, illetve egy 4 vagy 5 részes tipi  - és mindjárt itt van az a nap...

No és ha még nem lenne elég ennyi munka, van még egy háztartás, egy gyermek - és egy én, aki folyton fáradt - na vajon mitől :-D  úgyhogy esténként filmet nézek a laptopon- mármint az elejét, mert sürgősen elalszom és arra ébredek, hogy hajnali 1-2 és ki kéne kapcsolni az egyik legkedvesebb barátomat.

Hát így.

Tuesday, 8 March 2011

update

nagyon sok a dolog, a tanfolyamaim, a cikkírás, a szerkesztés, újabb tanfolyamok, rengeteg kézmű, no meg számos családi ügyeink szervezése elviszi. majd jövök, ha kicsit lecsillapszunk, remélhetőleg rengeteg friss ropogós fényképpel a művekről

ölelés mindenfelé :)

Sunday, 6 March 2011

Megismerés

Se vuoi  conoscere te stesso,
Guarda in ogni angolo del mondo.
Se vuoi  conoscere il mondo,
Osserva  nel  profondo di te stesso.

Se vuoi  conoscere te stesso,
Allora cercati nell'universo;
Se vuoi  conoscere il mondo,
Allora spingiti nel  profondo di te stesso.
Tutte le tue profondità,
Come in un ricordo del mondo,
Ti sveleranno i misteri del cosmo.
 






 

Willst du dich selber erkennen,
Blicke in der Welt nach allen Seiten.
Willst du die Welt erkennen,
Schaue in alle deine eigenen Tiefen.
Willst du dich selbst erkennen,
So suche in den Weltenweiten dich selbst;
Willst du die Welt erkennen,
So dringe in deine eigenen Tiefen.
Seine eigenen Tiefen werden dir
Wir in einem Weltgedächtnis
Die Geheimnisse des Kosmos erschliessen.
  
                                          Rudolf Steiner








Tuesday, 1 March 2011

40 napos gyakorlat a harag kezelésére és feloldására 1. nap

Snatam Kaur Khalsa amerikai sprituális tanító, énekes, a szikh szellemi tanítások követője Waldorf iskolába járt (csak nem? :-DDD).

A szikh tanítások női követői mind a Kaur nevet viselik, jelentése hercegnő (vö. a férfiak pedig a Singh= oroszlán nevet viselik). A Khalsa nevet a beavatott szikhek kapják)

Rendszeresen fellép spirituális zenéjével, tanításaival a kundalini jogáról, a szikh szent szövegekről, számos világméretű szellemi akció kezdeményezője és lebonyolítója. A világbéke misszióját hirdeti, na persze nem szépségkirálynői szinten, hehe.

 A mostani 40 napos gyakorlatsorozat (jövő héten kezdődik a 40 napos böjt... hmhmhm) egy, a mindennapi életben súlyos problémát dolgoz fel, a bennünk marcangoló düh feldolgozása, kezelése és elengedése a cél. Nekem is van ezzel mit kezdenem. Kolerikus lelki alkatom lévén a düh elég jelentős visszafogó erő, érezhetően rendre visszatérő feladat. Most sokat töprengek a kisfiamon, j ezt összekötni a harag elengedésével - van bennem bőven, hadd menjen...

Csatlakozzatok hozzánk, engedjük szabadon útjára a mindannyiunkat visszafogó haragot!