Monday, 21 March 2011

Egész-ségünk hete

A szülés körüli teendőket eltekintve 1999, a helyreállító bokaműtétem óta nem voltam orvosnál. Nem is tudom, ki a háziorvosunk, a korábbi már nem praktizál, valakihez átraktak. Nem használok gyógyszereket és nem szoktam megbetegedni általános nyavalyákban, influenza vagy fosós-hányós elkerül, vagy ha mégis valamit bekapok, az egynapi igen magas láz és ágybanfekvés után el is távozik tőlem. Ha mégis van valami nyavalyám, az többnyire baleset vagy olyan fájdalmas betegség, amit a terheim okoznak - ezeknek rendre a pihenés, tétlenség és a dolgok nyugalmi helyzetben való átgondolása a célja. Most, hogy Dominóval újra próbálunk egy alkati szert és némi lelki támaszt is keresünk, én is megfelelőnek láttam az időt, hogy a tökéletes felnőtt háziorvost megismerjem. Ma este találkoztunk - szerelem első pillantásra. Késtünk - késett. Háromnegyed óra alatt elképesztő sokra jutottunk, teljes kórtörténetet felvettünk és alkati szert is meghatározott (mert persze nem allopátiával kezel, ugyan mire lenne az nekem jó?) és olyan egyértelmű volt az egész, bólogattunk is mindketten - hát persze. Mintha mindig is ismertük volna egymást és soha se hagytuk volna abba a beszélgetést. Pénteken megyünk hozzá egy kis laborvizsgálatra, majd átugrunk az imádott - ám 3 éve szükségtelenség okán nem látogatott - gyerekorvosunkhoz és hétfőn pedig egy újabb csodás doktornénivel találkozunk. Ők ketten ezúttal Dominóra figyelnek - és ezáltal majd gyógyulunk mindketten. Mert ugyanazok a nehézségeink - csak nekem már nem fájnak a sajátjaim - többnyire - míg az övéi annál inkább.

Továbbra sem tervezek megbetegedni, de jó tudni, hogy van támasz, tökéletes segítség, akihez lehet fordulni, ha beütne a krach. Persze nem fog - no meg itt a kezemben a másik támasz is, amit hamarosan újabb szintre emelünk  :)

No comments: