Thursday, 24 March 2011

Egy majdnem tökéletes nap

A mai napot jól megjegyzem magamnak. Majd' 6 éve jártam utoljára moziban, Indiában, az akkor még csak leendő férjemmel. Még a filmre is emlékszem 8a moziban is veszekedtünk...). Amikor várandósan hazajöttem, itthon már nem tudtam elmenni moziba, Dominó születése után pedig többé nem volt rá lehetőségem. Egy egyedülálló anyának sok dologról kell lemondania... persze csak rajtam múlik, hogy mit érzek áldozatnak. Azt semmiképpen, hogy esténként nem mehetek el sörözni, vagy nem csápolok a Szigeten, nem megyek el a gyerekem nélkül egy napra sem nyaralni, sőt, még a színház és a mozi hiányát sem éltem meg annak. Mert a Főnyeremény mindenért kárpótol. És hiszem, hogy egy anyának a gyereke mellett a helye (egy apának, is, de arról most már nincs testközeli tapasztalatom, ugyi). Persze lehetnek kivételek, nyilván lesznek is, de továbbra sem tervezem, hogy majd a bébiszitter vigyáz a gyerekemre, míg én valahol lumpolok. Ellenben minden olyan dolog, ami engem érdekel, bizonyos mértékben és időtartamra gyerekestül is végezhető, látogatható, élvezhető. Így járunk tüntetni, demonstrálni, részt veszünk kulturális és szociális akciókban, megyünk kiállításmegynyitóra és koncertre. Nevelés és hozzáállás kérdése, Dominó partner ebben - és én is az vagyok neki. Addig maradunk mindenhol, ameddig mindkettőnknek jólesik. Ez nekem a szociális és kulturális létminimumom - lényegesebb, mint hogy mit eszünk.

No de ma, kivételesen és boldogítóan moziban voltam. Pál Adrienn a neve a csábítónak. Délben randevúztunk és megismételjük még minden bizonnyal. (Eredetileg kritikát írtam volna róla, de a Pál Feri-interjúm teljes szétrombolása után lemondtam a kritika- és interjúvonalról - legalábbis a jelenlegi kenyéradó gazdámnál. De majd azért írok róla egy-két gondolatot - nem kritikát, csak érzéseket.)



Minden remekül klappolt: délelőtt tanítottam, tanítási idő után egy kávészünet erejéig sétáltam, majd beugrottam az Urániába. Dominó pedig ovi után az egyik kedvenc ovistársával korábban már megtárgyalt együttjátszási prodzsektet valósította meg. (amiért is külön és nagyon- nagyon hálás vagyok az egész kedves ovistárs kedves családjának!!!!). Mozi után elmentem érte és - jó sokára, mert még sétáltunk és örömködtünk - értünk haza. Tele élményekkel, boldogan.

Aztán bekapcsoltam a számítógépet és rámordított a sok FB-üzenet: Geréb Ágnest két évi letöltendő fogházra ítélték.
Szerencsére annyira erős volt a rengeteg boldog élmény, hogy nem tudtam teljesen elfelejteni, de a döbbenet ereje magasfokú. Most újra dolgozunk, ki-ki a maga módján, képességei és lehetőségei szerint.


De a mozi újra elkapott és másállapotba vitt. Ezentúl keresem majd az oviidőben nézhető filmeket (amíg Tarlós úr és elvbarátai szét nem barmolják az összes független művészeti teret)

No comments: