Saturday, 30 April 2011

Critical Mass 2011

Büszke vagyok a kisfiamra. 5 éves és a féltávot szépen, fegyelmezetten végigtekerte a sokezres tömegben, lelkesen csengetett, ha kérték és megállt, ha az volt a feladat. Igazi városi bringás. Ha nem lenne olyan irgalmatlanul messze a start, az egészet lenyomtuk volna, de így nekünk az pont duplatávot jelentett, ezért csak a Gödörtől mentünk. De mindent megért. Szabadság, szerelem!




Fecske, a Holland Hölgy (teljesen szabálytalan, se prizma, se fék, se lámpa. na jó, lámpa van, de nem működik. de gyönyörű. üléshuzat persze sk.













Monday, 25 April 2011

25 Aprile (Húsvét hétfő )




Povera patria! Schiacciata dagli abusi del potere
di gente infame, che non sa cos'è il pudore,
si credono potenti e gli va bene quello che fanno;
e tutto gli appartiene.
Tra i governanti, quanti perfetti e inutili buffoni!
Questo paese è devastato dal dolore...
ma non vi danno un po' di dispiacere
quei corpi in terra senza più calore?
Non cambierà, non cambierà
no cambierà, forse cambierà.
Ma come scusare le iene negli stadi e quelle dei giornali?
Nel fango affonda lo stivale dei maiali.
Me ne vergogno un poco, e mi fa male
vedere un uomo come un animale.
Non cambierà, non cambierà
si che cambierà, vedrai che cambierà.
Voglio sperare che il mondo torni a quote più normali
che possa contemplare il cielo e i fiori,
che non si parli più di dittature
se avremo ancora un po' da vivere...
La primavera intanto tarda ad arrivare.


A dal csak látszólag szól szerelmes Itáliámról. Mert a szülőföldemről, az anyanyelvemről, a honfitársaimról is szól. A mai nap 20 év reményre és szabadságra tesz pontot. De a halál egy új élet kezdete: újjászületünk. ez bizonyos. rajtunk is múlik, mikor.

Friday, 22 April 2011

UTcabútor betonból

UTcabútor készítés demo és kiállítás a BElvárosban. 

 a MOME remek önkéntesei saját terv alapján betonból és fából öntött széke: 





 Az egész programot nem tudtuk abszolválni, de a lényegi dologba besegítettünk. Így készül s színes dekorbeton, amiből majd egy ülőpárna-formájú betonbútor lesz:






Monday, 18 April 2011

Szabó Lőrinc: Az Egy álmai







Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

favourites- music: Eric Whitacre




Saturday, 16 April 2011

Esterházy Péter: „Az ember szabadnak született”

„Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretet regnál.

Könnyű azt szeretni, aki szeretetre méltó. Könnyű avval egyetértésre jutni, akinek érdekei megegyeznek a miénkkel. De a világ nagy, és mindenféle emberek vannak benne. Magyarország ugyan nem nagy, de azért ember van benne bőven. Ilyen, olyan. Ki ezt akarja, ki amazt. Ez a bonyolult, ez a más, hogy mindenki más. Szeresd felebarátod, mint tenmagad! – így szól az írás. De ez itt, így túl nagy volna, ez nem mozgalmi föladat, ezt fölfogni olykor egy egész élet kevés. Ki volnék én, hogy ilyesmit csak úgy ajánlgassak? Komolytalan volna.

Ne gyűlölködj! Sokkal kevesebb a szeretet parancsánál, megfoghatóbb, gyakorlatiasabb. Maradj nyugton, ne hörögj, próbáld megérteni a másik szempontjait, tehát hogy vannak szempontjai, meglátni a korlátait és meglátni a magad korlátait. Próbáld megőrizni az ép eszedet, miközben tudnod kell, hogy ésszel nem megoldható a világ, de ész nélkül bizonyosan elveszik. Dönteni kell, hogy a gyűlölet fennhatósága alá akarunk-e tartozni vagy sem. A viszontgyűlölet is gyűlölet. Az úgynevezett jogos gyűlölet is gyűlölet. (A harag nem gyűlölet, viszont rossz tanácsadó.)

A gyűlölethez sok út vezet, a legrövidebb talán a megalázottságon át. Akit megaláztak, az tehetetlenségében sokszor csak a gyűlöletben talál menekvést, csak a gyűlöletben talál nagy megbántottságára írt, ott talál megnyugvást. Egy ideig. Gyűlölet gyűlöletet szül, megaláztatás megaláztatást, sosincs vége. Megaláztatásban, megalázottságban nagy tartalékai vannak ennek az országnak.

Csak a szabad embernek van esélye a szeretetre. A Légy szabad! felszólításnak ebben áll a nagysága, ebben az esélyben, ebben a súlyban. Szabadnak lenni az nem szabadságon lenni, az nem könnyű feltétlenség, szabadnak lenni nehéz.


Nehéz és jó.
Az ember szabadnak születik.”


(Magyar Hírlap, 1993. december. 24.)

egy kis gasztroposztolás - a száraz pogácsa fasírttá válása

Tulajdonképpen hálásnak kell lennem az édesanyám különös mániájának. Valamiért ragaszkodik ahhoz az elgondoláshoz, miszerint letakarni az ételt azt jelenti, hogy a felületnél valamivel kisebb darab papírszalvétát terítünk az ételre. Ettől a meggyőződéstől évtizedek óta többen sem tudjuk eltántorítani. Az eredmény pogácsa esetében egy másnapra már élvezeti értékét vesztett szikkadt, harmadnapra pedig verekedésre is alkalmas kövület. Ilyen érkezett hozzánk a minap. Ételt nem dobunk ki, hasznosítsuk tehát a valahai száraz sajtos pogikat. próbáltam ledarálni, de a kávédarálónk gyakorlatilag alkalmatlan a feladata ellátására, így beáztattam egy kis vízbe, tettem hozzá a Hunyadi téren reggel vett friss petruska kis csokrát feldarabolva, sót-borsot, egy kanál zsírt és egy tojást, valamint az Andrassew Ivántól tanult remek ötlet alapján főtt, apóra darabolt diót (picit avas, picit kukacos diókat is lehet így remekül hasznosítani, ő körözöttbe teszi), és némi maradék, villával összetört főtt babot. Sütőnk nem lévén betettem a mikróba néhány percre. Sütőben kis gombócokat vagy hurkákat formáltam volna belőlük, így viszont egyben "sütöttem" össze. Majd szeletelve fogom picit megpirítani kizsírozott serpenyőben, uborkás-hagymás rajtát eszünk hozzá.

Thursday, 14 April 2011

OMG OMG OMG


Handmade Portraits: Kiva Ford from Etsy on Vimeo.

Óda a Malackarajhoz

egyre erősebben kötődöm a Malackarajhoz, sose hittem, hogy lesz majd egy gasztroblog, akinek nem csak kedvtelve olvasom az írásait, hanem tűkön ülve várom, mikor jön még-még-még. tessék, erre meg itt tarrbéláznak is. hát, vannak értékeink.és nem is rejtőzködnek.



Monday, 11 April 2011

Költészet napja



Az I. István  közgazd.eszkáiba jártam, a Mester utcába. Tornaórán iskolaköröket futottunk- azaz háztömb-körbefutás néhányszor volt a kezdés. Ennyi lány közt gyakran megesett, hogy valaki rosszul lett, mert görcsölt a hasa a menzesztől, ám a katonás tanárnő nyilvánosan, gúnyosan lecikizte. És akkor a forradalmi hevületű igazságkereső mi 3 iskolakör helyett beugrottunk az útbaeső   Gát utca 3-ba és ott ordítottuk ki magunkbó a dühöt: Hagyja a dagadt ruhát máááááásra! Engem vigyen fel a padláááááásraaaaaa! Mert ott muszáj volt ordítani - valahogy meg is szokták, mert sose szóltak ránk. Aztán szüleim kivettek az iskolából, mert háromból megbuktam - pedig eszem mindig volt, és használni is tudtam. De a tanárnő utált és az első héten beígérte, hogy meg fog buktatni ( a forradalmistákkal már csak megesik az ilyesmi). A Berkesné tanárnő, az ügyvitel hőn utált tanárnője. Be is tartotta az ígéretét. Hálából sokszor ébresztette a postai telefonos ébresztő hajnali 3-kor :-DDD

 Azóta sem jártam a Gát utca 3-ban. A környék megváltozott, szépül, igazi nagy kultúrélet van ott, pezseg, él. De Atilla házában nem jártam azóta se. Ordítani néha szoktam egyes helyeken- többnyire otthon - de a forradalmi hevület és az igazságkeresés ma sem csökkent, legfeljebb kudarcnak érzem, ha ordibálok.


A legfontosabb mondatot, amit mindig magammal viszek mindenhová, szintén Atillának köszönhetem.

"Szabadság, te szülj nekem rendet,
hadd legyek hűséges fiad."

Bár ő rabja volt a démonainak, mégis, mégis értette, tudta, mit kéne, csak a démonok erősebbek voltak. Talán, ha megtalálta volna a harmonikus utat, nem lett volna ilyen nagy költő. Talán.

Sunday, 10 April 2011

A probléma lényege

"Mama, az idegeneket én nem engedem be azonnal a szívembe"

Őslények vonzásában

Az én gyerekkoromban nem esett dínókról szó. Nem ismertük, sosem hallottunk róluk, az egyetlen őslény, ami a képbe bekúszott, a mammut volt. Később a Jurassic park megjelenésével elárasztottak bennünket mindenféle szörnyetegek, de nekem egyáltalán nem jött meg hozzájuk a kedvem. idegennek éreztem őket, olyasfajta szörnyikének, mint az ET vagy a hupikék törpike - nem gondoltam, hogy be fognak egyszer épülni az életünkbe.

Egészen addig nem is futottunk beléjük, míg kedves barátaink kedves kisfia sokat beszélt a dínókról, ami persze az én fiacskámat is érdekelte. Aztán láttam a Spektrumon egy elképesztően jó filmet az őslények életéről és akkor rájöttem, hogy ez az idegenkedés ugyanolyan, mint a merev elutasítás a húsevéssel, a csapvízzel, bizonyos könyvekkel szemben, egyszóval dogma, merevség és hát pont ez az, amit szeretnénk az életünkből leginkább elengedni. A rugalmasság, az elfogadás a legfontosabb erények, amiknek megvalósítására törekszünk. Fény gyúlt a fejemben: az őslények is állatok - csak már nem élnek, de ugyanolyan állatok, mint a tehén és a kutya, csak egy régebbi korban éltek.

Ezzel a gondolattal már könnyű volt a dolgom:  nekiálltam képeket keresgélni, rajzolni és játékokat  tervezni.

Az eredmény teljes megelégedettséggel tölt el, büszke vagyok rájuk. Már több is van belőlük - megrendelésre is készültek. Hamarosan mennek az Etsyre is. A mi szépséges állataink.


                                      brontosaurus, triceratops és stegosaurus

Saturday, 9 April 2011

Bárányhimlő, a születésnapi ajándék és a szódabikarbóna dícsérete

Az antropozófus orvoslás úgy tartja, hogy minden gyerekbetegségnek megvan a maga fontos szerepe a gyermek fejlődésében, minden betegség lezajlásával a gyermekek egy nagy lépést tesznek előre - a figyelmes szemlélő ezt észre is veszi. Én nagyon mélyen hiszek a betegségek jelentőségében és fontos szerepében - nem csak gyermekkorban - és abban, hogy a legjobb hatást úgy érhetjük el, ha nem akadályozzuk a szervezetet egyrészt az öngyógyítási folyamatok kialakulásában és helyes működésében, másrészt az embert a maga teljességében, hogy megélhesse a betegséget, annak lefolyását és ezáltal egy tanulási és tapasztalási feladatot is elvégezhessen. Semmilyen gyógyszer nem használunk, lázat nem csillapítunk, csak akkor, ha 4 nap után is lázas a gyermek, de akkor sem lázcsillapítót, hanem,  alkati szert és tüneti homeopátiás és pránanadis kezelést kap. Mindig bejön.A be nem avatkozás elve itt is működik. A legjobb orvosság a mama közelsége. Hogy bármikor az ölembe ülhessen, akár rajtam alhasson. Születése óta ez volt mindig is a vezérelv és fényesen bebizonyosodott már sok alkalommal, hogy jól tettük- jól tesszük a testkontaktust, az együttalvást, a hordozást, az ölbenalvást, a sok és hosszantartó ölelgetést. Gyógyító folyamatok ezek!

Évek óta nagyon vártuk a bárányhimlőt. Nem akartam erőszakkal beavatkozni, így nem vittem szándékosan Dominót olyan helyre, ahol tudtam, hogy vannak betegecskék (pedig nagy volt a kísértés és rengeteg alkalom adódott volna), de reméltem, hogy magától is időben elkapja. Nos, az idő most jött el. Persze jöhetett volna korábban, vagy épp egy héttel később, így most az ötödik születésnapot lázasan ünnepeltük. De mégis így volt ez tökéletes. És mivel egy pillanatig nem aggódtam sem a láz, sem a pöttyök, sem a viszketés miatt, nincs is belőle semmi nehézség - inkább csak izgalmas figyelni, hol, mennyi és mekkora új puklit találunk.

Persze azért van egy félelmetes része a betegségnek, amit nem negligálhatunk: a gyönyörű bőrön, a szépséges arcocskán olyan szembetűnőek a dudorok, majd az azokból kialakuló hólyagok, később hegek, amik adhatják a felületes szemlélőnek azt az érzetet, hogy valami nagyon súlyos dologgal állunk szemben. Persze tudjuk, hogy ezek hetek múlva majd eltűnnek, de tényleg itt lehet leginkább megérezni azt a megterhelést, amin a  szervezet keresztül megy. Láz még mindig van és némi étvágytalanság is, valamint nehezebb alvás is tapasztalható, de mindez arra figyelmeztet: el kell fogadni, támogatni a folyamatot és semmilyen szinten nem beleavatkozni. Mert a gyermekemnek ugyanúgy joga van megélni mindent, mint nekem, a felnőttnek, és nem vehetem el tőle a tapasztalás lehetőségét (Lacus mester mondja mindig: szükségünk van a csalódások megtapasztaláséra - és ez igaz persze a nehézségekre, betegségekre és kemény leckékre is). Azzal, hogy meg akarom óvni őt a betegségektől, hogy csillapítom a lázát, orvosságokkal vegyszerekkel mesterségesen elnyomom benne a szervezet öngyógyító képességét, ezzel elveszek tőle egy csomó lehetőséget - ugyanakkor mérgezem, akadályozom őt. Márpedig egy szülőnek a feladata a szeretetteljes támogatás - és semmiképpen nem az erőszakos beavatkozás.

A szódabikarbóna nálunk az alapvető vegyszer, amit minden területen alkalmazunk: sütés-főzés-takarítás-hajmosás- fogmosás alkalmával, valamint szagtalanításra és fertőtlenítésre - és most kiderült, hogy a legtökéletesebb gyógymód a viszkető, lüktető, fájó kiütésekre is.

Persze a szobafogság egy bérház legfelső emeletén nehezen viselhető, pláne, hogy a születésnapra kapott labdával a lakásban alig lehet rendesen játszani, egy kertes házban még ezt a kevés nehézséget is jelentősen tudnánk csökkenteni. De nincs kertes házunk. És mivel autónk sincs, így a nagyszülőkhöz sem tudunk elmenni, ahol kimehetne a csemete az udvarra bármikor. No meg a munka - és így a fizetés is - romokban. számomra az egyetlen nehézség az ilyen extra-mamaigénylős napokban mindig az, hogy ne essek pánikba a pénztelenségen. Nagyon sokat dolgozom ezen. Még nem nyertük meg a csatát, de már egy jó ideje nem állunk vesztésre ;-).

Thursday, 7 April 2011

Végre bicajos álmok

Ma elképesztően kreatív voltam - egy bárányhimlős gyerekkel ez alapvető is, de ma rengeteg dolgot meg is valósítottam: a korábban tervezett kerékpárfelszerelés új generációja szinte már teljesen kész. Szoknyavédő, üléshuzat és táska - horgolt, nemezelt és kötött, hamarosan pedig varrott - csupa újrahasznosított gyönyörűség. most egy olyan elképesztő színkombináció készült -egyelőre az én bicajomra, de egy kicsit idegenkedem a színek némelyikétől - amit Dominó kérésére hoztam össze, a Ragga névre hallgat és van benne egy olyan, de olyan zöld, amit kizárólag libafos néven illethetünk hitelesen. De a karibiak kedvelik az effélét, igaz, Fecske, született   Holland Öreg Hölgyem ennél épp egy hajszállal konzervatívabb, viszont mindenki felkapja majd a fejét a kimenő öltözékén, az tutifix :-D

Remélhetőleg hamarosan eljutok odáig, hogy legyen fékem is a bicajon, hogy Dominót újra bicajjal vihessem oviba, mert nem érzem a kontrát elég biztonságosnak, ha a csemete a hátam mögött csücsül a város forgalomban.

Most épp egy free style crochet (szabadformájú horgolás) szoknyavédőn dolgozom, nehéz lesz megválnom tőle :-D

képek holnap, aztán mennek az Etsyre a dínókkal együtt és ki tudja - talán még a Goubára is elviszem őket.

Születésnapi köszöntők - ezeket énekelé az édesanya ötéves gyermeke számára az Úr 2011-dik esztendejének Április havában

Mezőségi népdal


Sok születésnapokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes,
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa.

Te néked minden öröm holtig adassék,
S amellett semmi bánat ne barátkozzék,
Légyen éltednek virága mind kinyílt, 
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.

Végleg az egek várát nyilván szemlélhesd!
Ott aztán az életed jobbra cserélhesd!
Az úr a boldog életből részt adjon!
A szentek serge közébe fogadjon!




Ároni áldás
Áldjon meg téged az Úr!
Áldjon meg téged az Úr,
és őrizzen meg tégedet!
Világosítsa meg az Úr
az Ő orcáját terajtad
és könyörüljön terajtad!
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád!
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád
és adjon békét tenéked!
És adjon békét tenéked!



Waldorf köszöntő
Áldjanak az égiek
Fény kísérjen és szeretet
bármerre jársz!

Wednesday, 6 April 2011

Nemhivatalos közlemény

Őfelsége, I.Dominó, Újlipócia hercege éves rendes születésnapi állatkert-látogatását  bizonytalan ideig kénytelen elhalasztani, mert a varicsella nevű nőszemély szobafogságra ítélte. a művelt angol erre csak annyit mond: sucks. szerecsére az említett gyermek  roppant megértően viseli az egészet, mint mindig minden nehézséget. Ajándék, fogantatása pillanatától.

Friday, 1 April 2011

Permakultúra: A jövő kertészete / Permaculture : Gardening for Future


A jövő farmja from Istvan on Vimeo.


Mindig is gyanús volt nekem a mezőgazdaság. Az a feszült, erőltetett rend, az egyenes ágyások, fegyelmezett, unalmas, steril föld. Sosem vonzott, sőt, kifejezetten taszított az egész, pedig anyai ágról tősgyökeres hajdúsági parasztlány vagyok, az egész családjuk az ősidők óta. Bár nem őrzi  családi legendárium dédszülőknél régebben a krónikát, de nagy a valószínűsége, hogy korábban is földművesek voltak.

Odavoltam a romantikus, vadregényes, dús aljnövényzetért, a természetes rendetlen, buja bokros-fás természetért. A természetességért.  Hiába, emberben is taszít az erőszak, a mű, az erőltetett, a kifelé élő. A dús, szabadon hagyott természetet, természetességet kedvelem - persze némi ornamentika azért kedvelt, de csak mint hab a tortán :) Ha egyszer valami kertes házfélében laknánk, akkor hagynám élni, lélegezni, eszembe se jutna gyepet telepíteni meg ágyásokat barázdálni,  bozótot és bokrot és fát és homokot és sarat és madárcsicsergést hagynék létezni. Persze én valójában városi lény vagyok, nem is pusztán városi, hanem kifejezetten belvárosi, nagy a kultúra- és szociális igényem, ebben érzem jl magam, de anyaként azt is érzem, hgoy a gyerekekkel könnyebb és jobb és hatékonyabb és alapvetőbb a kertes lét. A szabadság - hiába, mindig ide lyukadok ki. Ugyanakkor ez a szabadság egybe esik a hatalmas felelősségérzettel, amit én  a társadalom, a környezet, a bolygó, az univerzum felé érzek - mert a jövő gazdasága a permakultúra felé visz - ami maga a szabadság. Igaz, szabadon élni csak keveseknek sikerül., csak az elehet szabad, aki nem akar sem magán, sem másokon erőszakot tenni - és ez bizony csak kevesek hozott vagy elért sajátja.

Nagyon hálás vagyok a Tiszta Hangok Rádiónak, amiért a postaládámba hozta hezt a filmet, minden milliméterével és másodpercével egyetértek - és meg is erősített abban, hogy amit én kedvelek, az nem egy szeszély, nem az emberi lustaság, hanem pont a felelősségvállalás felé visz.

Szabadságot embernek, állatnak, természetnek, földnek - vegyünk el annyit, amennyire szükségünk van, ne többet és ne olyat, amire nincs.  És adjuk vissza pozitív gondolatok, tettek formájában - de csak annyit, amennyire szükség van, a több az káros, a túl sok az zavaró, fojtogató, elsöprő - az a halál maga, az erőszak. Mint a felszántott föld, amiből kiöljük a valódi életet a látszatélet érdekében.