Saturday, 9 April 2011

Bárányhimlő, a születésnapi ajándék és a szódabikarbóna dícsérete

Az antropozófus orvoslás úgy tartja, hogy minden gyerekbetegségnek megvan a maga fontos szerepe a gyermek fejlődésében, minden betegség lezajlásával a gyermekek egy nagy lépést tesznek előre - a figyelmes szemlélő ezt észre is veszi. Én nagyon mélyen hiszek a betegségek jelentőségében és fontos szerepében - nem csak gyermekkorban - és abban, hogy a legjobb hatást úgy érhetjük el, ha nem akadályozzuk a szervezetet egyrészt az öngyógyítási folyamatok kialakulásában és helyes működésében, másrészt az embert a maga teljességében, hogy megélhesse a betegséget, annak lefolyását és ezáltal egy tanulási és tapasztalási feladatot is elvégezhessen. Semmilyen gyógyszer nem használunk, lázat nem csillapítunk, csak akkor, ha 4 nap után is lázas a gyermek, de akkor sem lázcsillapítót, hanem,  alkati szert és tüneti homeopátiás és pránanadis kezelést kap. Mindig bejön.A be nem avatkozás elve itt is működik. A legjobb orvosság a mama közelsége. Hogy bármikor az ölembe ülhessen, akár rajtam alhasson. Születése óta ez volt mindig is a vezérelv és fényesen bebizonyosodott már sok alkalommal, hogy jól tettük- jól tesszük a testkontaktust, az együttalvást, a hordozást, az ölbenalvást, a sok és hosszantartó ölelgetést. Gyógyító folyamatok ezek!

Évek óta nagyon vártuk a bárányhimlőt. Nem akartam erőszakkal beavatkozni, így nem vittem szándékosan Dominót olyan helyre, ahol tudtam, hogy vannak betegecskék (pedig nagy volt a kísértés és rengeteg alkalom adódott volna), de reméltem, hogy magától is időben elkapja. Nos, az idő most jött el. Persze jöhetett volna korábban, vagy épp egy héttel később, így most az ötödik születésnapot lázasan ünnepeltük. De mégis így volt ez tökéletes. És mivel egy pillanatig nem aggódtam sem a láz, sem a pöttyök, sem a viszketés miatt, nincs is belőle semmi nehézség - inkább csak izgalmas figyelni, hol, mennyi és mekkora új puklit találunk.

Persze azért van egy félelmetes része a betegségnek, amit nem negligálhatunk: a gyönyörű bőrön, a szépséges arcocskán olyan szembetűnőek a dudorok, majd az azokból kialakuló hólyagok, később hegek, amik adhatják a felületes szemlélőnek azt az érzetet, hogy valami nagyon súlyos dologgal állunk szemben. Persze tudjuk, hogy ezek hetek múlva majd eltűnnek, de tényleg itt lehet leginkább megérezni azt a megterhelést, amin a  szervezet keresztül megy. Láz még mindig van és némi étvágytalanság is, valamint nehezebb alvás is tapasztalható, de mindez arra figyelmeztet: el kell fogadni, támogatni a folyamatot és semmilyen szinten nem beleavatkozni. Mert a gyermekemnek ugyanúgy joga van megélni mindent, mint nekem, a felnőttnek, és nem vehetem el tőle a tapasztalás lehetőségét (Lacus mester mondja mindig: szükségünk van a csalódások megtapasztaláséra - és ez igaz persze a nehézségekre, betegségekre és kemény leckékre is). Azzal, hogy meg akarom óvni őt a betegségektől, hogy csillapítom a lázát, orvosságokkal vegyszerekkel mesterségesen elnyomom benne a szervezet öngyógyító képességét, ezzel elveszek tőle egy csomó lehetőséget - ugyanakkor mérgezem, akadályozom őt. Márpedig egy szülőnek a feladata a szeretetteljes támogatás - és semmiképpen nem az erőszakos beavatkozás.

A szódabikarbóna nálunk az alapvető vegyszer, amit minden területen alkalmazunk: sütés-főzés-takarítás-hajmosás- fogmosás alkalmával, valamint szagtalanításra és fertőtlenítésre - és most kiderült, hogy a legtökéletesebb gyógymód a viszkető, lüktető, fájó kiütésekre is.

Persze a szobafogság egy bérház legfelső emeletén nehezen viselhető, pláne, hogy a születésnapra kapott labdával a lakásban alig lehet rendesen játszani, egy kertes házban még ezt a kevés nehézséget is jelentősen tudnánk csökkenteni. De nincs kertes házunk. És mivel autónk sincs, így a nagyszülőkhöz sem tudunk elmenni, ahol kimehetne a csemete az udvarra bármikor. No meg a munka - és így a fizetés is - romokban. számomra az egyetlen nehézség az ilyen extra-mamaigénylős napokban mindig az, hogy ne essek pánikba a pénztelenségen. Nagyon sokat dolgozom ezen. Még nem nyertük meg a csatát, de már egy jó ideje nem állunk vesztésre ;-).

No comments: