Monday, 11 April 2011

Költészet napja



Az I. István  közgazd.eszkáiba jártam, a Mester utcába. Tornaórán iskolaköröket futottunk- azaz háztömb-körbefutás néhányszor volt a kezdés. Ennyi lány közt gyakran megesett, hogy valaki rosszul lett, mert görcsölt a hasa a menzesztől, ám a katonás tanárnő nyilvánosan, gúnyosan lecikizte. És akkor a forradalmi hevületű igazságkereső mi 3 iskolakör helyett beugrottunk az útbaeső   Gát utca 3-ba és ott ordítottuk ki magunkbó a dühöt: Hagyja a dagadt ruhát máááááásra! Engem vigyen fel a padláááááásraaaaaa! Mert ott muszáj volt ordítani - valahogy meg is szokták, mert sose szóltak ránk. Aztán szüleim kivettek az iskolából, mert háromból megbuktam - pedig eszem mindig volt, és használni is tudtam. De a tanárnő utált és az első héten beígérte, hogy meg fog buktatni ( a forradalmistákkal már csak megesik az ilyesmi). A Berkesné tanárnő, az ügyvitel hőn utált tanárnője. Be is tartotta az ígéretét. Hálából sokszor ébresztette a postai telefonos ébresztő hajnali 3-kor :-DDD

 Azóta sem jártam a Gát utca 3-ban. A környék megváltozott, szépül, igazi nagy kultúrélet van ott, pezseg, él. De Atilla házában nem jártam azóta se. Ordítani néha szoktam egyes helyeken- többnyire otthon - de a forradalmi hevület és az igazságkeresés ma sem csökkent, legfeljebb kudarcnak érzem, ha ordibálok.


A legfontosabb mondatot, amit mindig magammal viszek mindenhová, szintén Atillának köszönhetem.

"Szabadság, te szülj nekem rendet,
hadd legyek hűséges fiad."

Bár ő rabja volt a démonainak, mégis, mégis értette, tudta, mit kéne, csak a démonok erősebbek voltak. Talán, ha megtalálta volna a harmonikus utat, nem lett volna ilyen nagy költő. Talán.

No comments: