Wednesday, 17 August 2011

Együttérző bankár

Sokféle bankba járok a különböző számlákat befizetni. Talán már a legtöbb nagyobb bankban volt valami dolgom, így felállítottam magamnak egy sorrendet az évek során. Van egy bank, amit kifejezetten nem kedvelek, nem elsősorban azért, mert ott fizetem a lakbért, bár emiatt havonta egyszer mindenképp megfordulok benne. Bankfióktól függetlenül ugyanaz a rossz tapasztalatom: nincs egy állandó pénztáros, sokat kell várni, pedig soha nincs senki a bankban rajtunk kívül, ám valami rejtélyes módon az ügyintézők ide-oda"lebegnek". Az egyetlen ember, akivel hosszasabban kerülünk kapcsolatba, az a biztonsági őr, aki minden lépésemet figyeli (ki tudja, mire képes egy kisgyerekes anya...)Még nem fordult elő, hogy a néptelen bankban fél óránál hamarabb végezzünk., Elképesztően értelmetlen, bonyolult, részletes papírt kell kitöltenem ahhoz, hogy befizessem a nekem hatalmas, a banknak viszont pitiáner kis összeget, a létező összes adatomat fel kell tüntetnem hozzá, még jó, hogy a vércsoportmeghatározás nem kötelező.

Ma is várakoztunk egy sort a szerkesztőséghez közel eső körúti bankfiókban,  elég rosszkedvűen épp a fent felsoroltak miatt, amikor is egy párra figyeltem fel. Egy ötvenes, csinos, finom hölgyre, aki az asztalához hívott egy nyugdíjasforma, egyszerűen öltözött férfit, akit szemmel láthatólag megviselt már az életnek több vihara is. Végig kedvesen, bizalmasan beszél az ügyintéző az ügyfelével. Kiderült a beszélgetésből, hogy havonta ugyanaz a történet játszódik le: az ügyfél jön, hogy letiltsa  a kártyáját, kivegye a számlájáról a pénzét - mert ellopták az összes iratát. Egy idő után az is kiderül ,hogy hajléktalan a kedves ügyfél, van ugyan egy lakcíme, ott nem lakik, csak időnként egy- egy átmeneti szállón. Munkája nincs, családja már régen nem kíváncsi rá. Önmagában már ez az érdeklődés is szokatlan volt egy bankfiókban, ám a szociálisan érzékenynek bizonyuló asszony nem hagyta abba pusztán az érdeklődésnél: a bankszámla körüli dokumentálás közben  írt egy papírt  a férfinak, egy levelet egy olyan rászorultakat segélyező és ellátó alapítványhoz, ahol szállást, betegellátást és munkát is fog kapni, fizetéssel. Ő maga személyesen ajánlotta a férfit oda. Részletesen elmagyarázta, mi fog ott történni, kihez kell fordulnia, mi a teendője. És mindezt olyan elegánsan, hogy bár egyértelmű volt, hogy itt nem két egyenrangú ember beszél, de egy pillanatig sem éreztette, hogy ő itt most felülről lefelé intézkedik.


A mai napomat megszépítette a lakbérbefizetés. Mert közben olyat láttam, amilyennel ritkán szembesülök ilyen közegben. Ezentúl mindig ebbe a bankfiókba megyünk és mindig remélem majd, hogy jár arra más hajléktalan is, hátha összefut a hölggyel. Hogy metapasztalja: emberség mindenhol van. Még a nyócker egyik bankfiókjában is.

No comments: